Dr. Tarczay Áron ügyvéd blogja

2017. november 12. 10:23 - dr. Tarczay Áron

Az önálló bírósági végrehajtó kárfelelősségéről

A bírósági végrehajtási eljárások természetéből adódóan a felek gyakran nehezen tudják kezelni az indulataikat és ebből adódóan nem ritka, hogy a végrehajtók vélt vagy valós hibái, jogsértései miatt jogi úton kívánnak elégtételt venni. Érdemes ezért röviden áttekinteni, hogy milyen feltételei vannak az önálló bírósági végrehajtóval szembeni kártérítés érvényesítésének.

Az elemzett határozat, a 1785/2008. számú polgári elvi határozat még a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) hatálya alatt született. Ennek 349. § (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.

A jelenlegi szabályozás a Ptk. 6:548. § (1) bekezdésében található, és így szól: közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.

Látható, hogy a szabályozás változott, de ezt a változást a szigorítás jellemzi: a kárigény érvényesítéséhez korábban a rendes jogorvoslati eszközöket kellett igénybe venni, míg újabban a közigazgatási peres, illetve nemperes eljárásokat is.

Tehát a változás iránya alapján is úgy tűnik, hogy a most elemzett eseti döntés továbbra is alkalmazható lesz az új szabályozás hatálya alatt keletkezett kárigényekre is. Ráadásul még létezhetnek olyan el nem évült igények, amelyek a régi Ptk. hatálya alatt születtek, amelyekre mindenképpen alkalmazni kell a határozatban foglalt elveket, így tehát érdemes ezekkel megismerkedni.

Az adott esetben a végrehajtást kérő indította  pert arra hivatkozva, hogy követelése azért csak kis részben térült meg, mert az adós ingatlanát a végrehajtó lakott értéken árverezte, holott az ingatlan beköltözhető volt. A végrehajtást kérő ugyan terjesztett elő végrehajtási kifogást a végrehajtási eljárásban az árverési hirdetmény és az árverés ellen, de abban a lakott értéken történő értékesítést nem kifogásolta, később a felosztási terv elleni kifogásában sem panaszolta ezt.

A jogerős ítélet a régi Ptk. fent idézett rendelkezésére hivatkozva elutasította a keresetet arra tekintettel, hogy a felperes a végrehajtási eljárásban nem élt végrehajtási kifogással ebben a körben, így rendes jogorvoslat benyújtását elmulasztotta. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy végrehajtási eljárásban a lakottságra vonatkozóan az alperesi végrehajtó semmilyen adatot nem közölt, az árverési hirdetményben a Vht. 143. § d) pontjában előírtakkal szemben nem szerepelt az, hogy az ingatlan lakott vagy beköltözhető. Ezért az alperesnek nem volt és nem is lehetett tudomása arról, hogy az árverés lakottan történik, ezért nem is terjeszthetett elő kifogást. A felperes kára a második felosztási tervvel vált egyértelművé, annak megismerésével jutott tudomására, hogy az alperes kárt okozott.

A Legfelsőbb Bíróság azonban a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a Vht. a bíróság részére nem általánosságban biztosítja a végrehajtó eljárása feletti törvényességi ellenőrzést, „hanem azt a rendes jogorvoslat (végrehajtási kifogás) igénybevétele esetén teszi lehetővé. A Vht. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát a bíróság csak végrehajtási kifogás előterjesztése esetén jár el. A végrehajtó intézkedésének törvényességét, illetve mulasztását pedig a Vht. 9. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 215. §-a szerint a kifogás tartalmi keretei között bírálja el.”

Ebből következően a végrehajtó kártérítési felelőssége sem általában a végrehajtási eljárás szabálytalanságára, hanem az egyes végrehajtási cselekmények jogellenességére alapítható. Így a bíróságnak „a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azt kell vizsgálnia, hogy a kár okozójaként megjelölt intézkedés vagy mulasztás tekintetében a károsult a kár elhárításához szükséges jogorvoslat lehetőségét kimerítette-e.”

Mivel a felperes által az árverést illetően előterjesztett, az árverés, illetve a jegyzőkönyv formai hiányosságait állító kifogása nem terjedt ki az ingatlan lakott értéken történt értékesítésére, a kifogást elbíráló bíróság így ezzel a körülménnyel nem is foglalkozhatott. „A rendes jogorvoslati eljárásnak a Ptk. 349. §-a (1) bekezdése szerinti előírása csak akkor valósul meg, ha a benyújtott jogorvoslat formájában és tartalmában alkalmas lehet az állított jogellenes és kárt is okozó közhatalmi magatartás - jogorvoslati eljárás keretében történő - korrigálására.” Így a felperes a jogsértés orvoslására alkalmas rendes jogorvoslat lehetőségét nem merítette ki.

Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a végrehajtás során befolyt összeg kifizetése érdekében készített felosztási tervvel szemben előterjesztett kifogás keretében az árverés törvényessége már nem volt vizsgálható, így a felosztási tervvel szembeni kifogás már elvileg sem orvosolhatta volna felperes mulasztását. „A végrehajtási kifogás előterjesztésére biztosított törvényi határidő elmulasztása pedig nem menthető ki azzal sem, hogy a jogsértést az érdekelt csak a felosztási tervvel kapcsolatos eljárásban ismerte fel.”

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://biroigyakorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr3113245481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Dr. Tarczay Áron ügyvéd blogja