Dr. Tarczay Áron ügyvéd blogja

2018. december 09. 15:59 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a kötelesrész és a kitagadás régi és új szabályaival kapcsolatban

Hol találjuk a kötelesrészre és a kitagadásra vonatkozó szabályokat?

 

A korábbi szabályokat a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 668-672. §§-ban találjuk, az új szabályozás az új Ptk. (2013. évi V. törvény) 7:75. - 7:86. §§-ban találhatóak.

 

Mitől függ, hogy melyik szabályt kell alkalmazni?

 

A Ptké. (2013. évi CLXXVII. tv.) 65. § szerint a kitagadási okokra az új szabályokat az új Ptk. hatálybalépése után (2014. március 15.) tett kitagadó nyilatkozatára kell alkalmazni. Továbbá ha az örökhagyó végintézkedését az új Ptk. hatálybalépése előtt (ld. fent) tette, a kötelesrész mértékére a korábbi szabályokat kell alkalmazni. Mint látni fogjuk azonban, a kötelesrész érvényesítésére alapot ad nem csak a végrendelettel, de az ajándékozás útján a törvényes örökös örökrészéből elvonat vagyon is, márpedig a törvény ilyen esetre nem rendezi azt a kérdést, hogy milyen esetben kell a későbbi, illetve a korábbi szabályokat alkalmazni. Véleményem szerint analógiával arra a következtetésre jutahtunk, hogy akkor kell az új szabályokat alkalmazni, ha az ajándékozási szerződés kelte az új Ptk. hatályba lépése utánra esik.

 

Mi a kötelesrész?

 

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, bejegyzett élettársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne. Tehát nem minden törvényes örökös jogosult egyben kötelesrészre is, csak a fent felsorolt személyek. A fent felsoroltak viszont az alábbiakban írtak szerint abban az esetben is igényt tarthatnak egy bizonyos juttatásra, ha őket végrendelettel az örökhagyó az öröklésből részben vagy egészben kizárta, más javára végrendelkezett, vagy ha az örökhagyó halála előtt a teljes vagyonát vagy annak jelentős részét elajándékozta.

 

Mi a kötelesrész alapja?

 

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke. Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását. Fontos tehát, hogy a hagyaték mellett az ingyenes adományok tartoznak még a kötelesrész alapjához, az értékesített, elcserélt, vagy pl. tartási, életjáradéki, öröklési szerződéssel elidegenített vagyontárgyak nem. Ingyenes adomány jellemzően az ajándék, de ide tartozik pl. a bankszámlára adott - ingyenes - haláleseti rendelkezéssel juttatott összeg is, amely nem a hagyaték része, de a kötelesrész alapjába beleszámít.

Ugyanakkor az új Ptk. már tartalmaz egy kisegítő szabályt is: a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.

Mely vagyontárgyak nem tartoznak a kötelesrész alapjához?

 

A törvény felsorol bizonyos eseteket, amelyekben az előző pont szerinti feltételeket egyébként teljesítő egyes vagyontárgyak mégsem tartoznak a kötelesrész alapjához:

a) az örökhagyó által a halálát megelőző

  • az új szabályok szerint tíz évnél,

  • a régi szabályok szerint tizenöt évnél

    régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke;

    Tehát: ha az örökhagyó a 2014. március 15. előtt tett ajándékozást követően még legalább 15, 2014. március 15-től tett ajándékozást követően még leglább 10 évig él, akkor az adott ajándék nem tartozik a kötelesrész alapjához.

b) az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott;

A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása.

Tehát: ha a túlélő házastárs követel kötelesrészt, akkor a kötelesrész alapjához nem számítható hozzá a házasságkötés napja előtt az örökhagyó által másnak adott ajándék. Ha a házasságból származó gyermek követel kötelesrészt, a szülei házasságkötése előtt az örökhayó által adott ajándék nem számít be a kötelesrész alapjába, stb.

A fent, b) pont alatt ismertetett szabály az új Ptk. szerinti szabály. A régi Ptk. lényeges ponton tér el ettől: egyrészt több házasságkötés esetén a régi Ptk. szerint mindegyik gyermek, tehát a későbbi házasságból származó gyermek is az örökhagyó első házasságkötése előtt adott ajándékokat nem számíthatta csak hozzá a kötelesrésze alapjához, míg az új Ptk. szerint tehát minden gyermeknél külön az ő szülei házasságkötésének a dátuma számít.

c) a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke;

d) a házastárs – továbbá az új Ptk. szabályai alapján még az élettárs –, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke;

e) az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

 

Mi a kötelesrész mértéke?

 

A régi szabály szerint kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Ha a házastársat vagy a bejegyzett élettársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat vagy a bejegyzett élettársat kötelesrészül törvényes örökrészének fele illeti meg.

 

Az új szabályok több lényeges változást hoztak. Egyrészről a kötelesrész mértéke a fele részről az egyharmad részre csökkent. Másrészt bár a házastársat a haszonélvezete helyett megillető kötelesrész megmaradt a megfelelő használati jog biztosítása, a valóságban azonban az új Ptk. rendszerében a túlélő házastárs tágabb körben állgörökös, így a korábbinál nagyobb számú esetben illeti meg pénzben meghatározott kötelesrész, amely tehát a túlélő házastárs esetében is egyharmada a kötelesrész alapjának.

 

Mit jelent a betudás?

 

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.

Tehát: ha a kötelesrészre jogosult örökrésze eléri a kötelesrésze alapjának a régi szabályok szerint a felét, az új szabályok szerint az 1/3-át, nem lehet további követelése. Ha az örökrésze nem éri el ezt a mértéket, de a régi szabályok szerint meghatározott kötelesrész esetén az örökhagyó halála előtti 15, az új szabályok szerint meghatározott kötelesrész esetén 10 évben ilyen mértékű ajándékot kapott az örökhagyótól, akkor szintén nem lehet további követelése. Viszont az ennél régebben kapott ajándékok nem bírnak jelentőséggel.

Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni. Egy példa erre az esetre: a nagyszülő halála után közvetlenül az unoka lenne a kötelesrészre jogosult, mert a szülője már korábban elhalálozott. Ebben az esetben az unoka a szülője által az örökhagyótól kapott ajándékot is köteles betudni a kötelesrészébe.

Az örökhagyó a betudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.

 

Mit jelent a kitagadás?

 

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott.

 

Mikor érvényes a kitagadás?

 

A kitagadásnak érvényes végintézkedésben kell szerepelnie, és meg kell jelölnie olyan kitagadási okot, amely valós és amely a törvény felsorolásában szerepel.

 

Melyek a kitagadási okok?

 

Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

A törvény külön meghatározza, hogy melyek a szóba jöhető érdemtelenségi okok:

i) aki az örökhagyó életére tört;

ii) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

iii) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

 

A további kitagadási okok:

b) az örökhagyó sérelmére bűncselekményt (a régi Ptk. szerinti szabályozásban: súlyos bűncselekményt) követett el;

c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

e) erkölcstelen életmódot folytat;

f) a régi szabályozás szerint jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték, illetve az új szabályozás szerint akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki;

Kérdés lehet ennél a pontnál, hogy a „büntetését még nem töltötte ki” fordulat melyik időpontra vonatkozik. Véleményem szerint ezt a feltételt a kitagadást tartalmazó végintézkedés megtételének időpontjára kell vizsgálni.

 

Kizárólag az új Ptk. hatálya alatt kitagadható az, aki a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá. Ez a szabály meglehetősen általános és még kérdés, hogy milyen gyakorlata alakul ki.

Szintén az új Ptk. hatálya alatt a nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja. Ez a szabály is rendkívül általános és a gyakorlata kidolgozásra vár.

Szintén az új Ptk. hatálya alatt a szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.

Mind a régi, mind az új szabályanyag szerint házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

 

Mi a jelentősége az örökhagyó megbocsátásának?

 

Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt.

Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik.

 

 

Hogyan érvényesíthető a kötelesrész?

 

A kötelesrész kötelmi igényként, 5 éves elévülési időben érvényesíthető.

(Az elévülés részletes szabályairól itt. )

 

Vita esetén az igény polgári perben érvényesíthető.

A kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. A kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek. Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.

A kötelesrészt elsősorban pénzben kell kiadni. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek - egészben vagy részben - természetben való kiadását.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

Szólj hozzá!
2018. november 04. 18:23 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a polgári jogi elévülés régi és új szabályairól

Hol találjuk az elévüléssel kapcsolatos szabályokat?

 

A 2014. március 15. előtt keletkezett kötelmekre vonatkozóan a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 324-327. §§-ban, a 2014. március 15-től keletkezett kötelmekre vonatkozóan az új Ptk. (2013. évi V. törvény) 6:21-25. §§-ban. Az időbeli hatály szabályozását a Ptké. (2013. évi CLXXVII. tv.) 50. §-ban találjuk.

 

Mi dönti el, hogy a régi, vagy az új szabályok alkalmazandók?

 

A 2014. március 15. előtt keletkezett kötelmekre a régi Ptk. szabályait, a 2014. március 15-től keletkezett kötelmekre az új Ptk. szabályait kell alkalmazni. Az érintett felek azonban megállapodhatnak abban, hogy a korábban keletkezett kötelmet az új Ptk. hatálya alá helyezik, és ebben az esetben az elévülési időre is az új Ptk. szabályai vonatkoznak.

 

Mit jelent az, hogy a kötelem mikor keletkezett?

 

A leggyakoribb kötelmeket alapul véve: egy szerződésből eredő kötelem esetén a szerződés megkötésének ideje, szerződésen kívül okozott kár esetén a károkozás időpontja lesz az irányadó.

 

Tehát: a felek eltárő megállapodása hiányában a 2014. március 15. előtt kötött szerződésekből eredő követelésekre, a fenti időpont előtt okozott károkra kell a régi Ptk. szabályait alkalmazni.

 

Mennyi idő alatt évülnek el a követelések?

 

Mind az új, mind a régi szabályok szerint a főszabály az 5 éves elévülési idő, de törvény ettől eltérhet. Pl. 3 év alatt évülnek el a veszélyes üzemi felelősségből eredő károk (pl. gépjárművel okozott károk), 1 év alatt évülnek el a parkolási díjjal és pótdíjjal kapcsolatos követelések, illetve a távközlési szolgáltatásokra irányuló szerződésekből eredő követelések.

 

A kellékszavatossági igények a régi Ptk. szerint 6 hónap alat,t az új Ptk. szerint 1 év alatt évülnek el főszabály szerint, de a fogyasztói szerződésből eredő ilyen igények 2 év alatt évülnek el mindkét szabályanyag szerint. A régi Ptk. az állat szolgáltatására irényuló szerződésből eredő kellékszavatossági igény érvényesítésére 60 napos, az új Ptk. ingatlan szolgáltatására irányuló szerződésből eredő igényre 5 éves elévülési időt ír elő. A régi Ptk. szerint továbbá Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

 

A felek továbbá megállapodásukkal maguk is eltérhetnek a fenti szabályoktól, kivéve, ha az eltérést a törvény kifejezetten kizárja. Pl. fogyasztói szerződés hibás teljesítése esetén – mindkét szabályanyag szerint – a 2 évnél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

 

Előfordul, hogy törvény az elévülés kezdő időpontjáról hoz speciális szabályt: a 2014. évi XXXVIII. törvény szerint a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelések elévülése csak a szerződés megszűnésével kezdődik el.

 

Mi az elévülés joghatása?

 

Az elévült követelés bírói úton nem érvényesíthető. Ugyanakkor az elévülés nem jelent jogvesztést, ugyanis ha az elévült követelést önként teljesíti a kötelezett, akkor később ezt (jogalap nélküli gazdagodás címén) nem követelheti vissza. Az elévült követelés továbbá a kézizálogból továbbra is behajtható.

 

Amennyiben a törvény az időmúláshoz a jogvesztés következményét kívánja fűzni, akkor ezt kifejezetten rögzíti, így amennyiben a törvény minden egyéb jelzés nélkül az igény érvényesítésére határidőt tűz, akkor az a határidő elévülési határidő.

 

Mely esetekben hosszabbodik meg az elévülés határideje?

 

Az elévülés bizonyos esetekben

  1. nyugszik, illetve

  2. megszakad.

 

Egyes esetekben a törvény további eseteket is szabályoz bizonyos igények elévülésével kapcsolatosan. Így a hibás teljesítésből eredő szavatossági igények esetén nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.

 

Mikor nyugszik az elévülés?

 

Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. A menthető okok kimerítő felsorolása lehetetlen. Ide tartozhat az, ha a jogosult önhibáján kívül nem is tud a követelésről, vagy arról, hogy azt kivel szemben érvényesíthetné. Ide tartozhat az, ha a jogosult egészségügyi okból, vagy valamely élethelyzetből adódóan nem tud igényt érvényesíteni. De a bírói gyakorlat meglehetősen megengedően olyan esetben is megállapította az elévülés nyugvását, amikor a felek a követelés kapcsán egyezségi tárgyalásokat folytattak, és így nem volt elvárható a jogosulttól az igény érvényesítése.

 

A fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában a 2014. évi XXXVIII. tv. speciális szabálya szerint az igények elévülése nyugodott a bankok elszámolási kötelezettségének teljesítéséig.

 

Mi az elévülés nyugvásának a következménye?

 

Mind a régi mind az új Ptk. szabályai szerint:

 

ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra.

 

Az új Ptk. már azt is kimondja, hogy a fent írt egyéves, illetve három hónapos „póthatáridőben” már nincs helye az elévülés újabb nyugvásának. Ez a szabály a régi Ptk-ban szövegszerűen nincs benne, de a bírói gyakorlat már a régi Ptk. alatt  is ismerte. 

 

Mikor szakad meg az elévülés?

 

Itt már jelentős az eltérés a régi és az új Ptk., szabályai között.

 

  1. Mindkét szabályanyag szerint megszakad az elévülés, ha a kötelezett elismeri a követelést. Az elismerés nincs formához kötve, nem csak írásban, hanem szóban, sőt, ráutaló magatartással is megvalósulhat. Így például banki kölcsön tartozás esetén a törlesztőrészlet megfizetése a tartozás elismerésének minősül.

  2. Mindkét szabályanyag szerint megszakad az elévülés a követelés megegyezéssel történő módosítása, illetve ezzel kapcsolatos egyezségkötés esetén.

  3. Mindkét szabályanyag szerint megszakad az elévülés a követelés bírói úton történő érvényesítése esetén. Míg azonban a régi Ptk. alapján az igény bírói érvényesítése minden esetben megszakítja az elévülést, az új Ptk. szabályai szerint már csak abban az esetben, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határzatot hozott. Tehát az új Ptk. szabályai szerint az elévülés már nem szakad meg, ha a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, vagy az eljárást megszünteti. Az új Ptk. továbbá kifejezetten rögzíti, hogy a fizetési meghagyásos eljárás is a követelés bírói úton történő érvényesítésének minősül.

  4. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás csak a régi Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben szakítja meg az elévülést, az új Ptk. ilyen megkaszakadási okot már nem ismer.

  5. Az új Ptk. szabályozása szerint megszakítja az elévülést a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

 

Mi az elévülés megszakadásának joghatása?

 

Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.

 

Az új Ptk. ugyanakkor azt is rögzíti, hogy az elévülés nyugvása alatt az elévülés megszakadása esetén már csak az egyéves, illetve három hónapos időtartam kezdődik újra.

 

Milyen esetben szakadhat meg a végrehajtható határozatba foglalt követelés elévülése?

 

Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények és az új Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben a kötelem megegyezéssel való módosítása szakítja meg.

 

Végrehajtható határozat lehet a bíróság jogerős ítélete, de egy végrehajtható közjegyzői okirat is. Az az utóbbi okiratba foglalt követelés elévülésének bírói gyakorlatáról itt írtam bővebben.

 

Mit kell tenni, ha elévült követelést támasztanak velünk szemben?

 

Amennyiben a jogosult pert indított a követelés behajtására, de az elévült, akkor erre a perben kifogásként lehet hivatkozni.

Amíg a jogosult nem indított pert, addig a kötelezett csak abban az esetben tud eredményesen pert indítani, ha valamely okból kifejezetten jogvédelemre van szüksége. Ilyen eset lehet például véleményem szerint, ha az elévült követelést biztosító jelzálogjog törlését kéri a kötelezett.

Ha végrehajtási eljárásban kíván elévült követelést végrehajtani a jogosult, akkor végrehajtás megszüntetése iránti pert indíthat a kötelezett. Erről itt írtam bővebben.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címen várom.

2 komment
2018. október 30. 19:53 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a fedezetelvonó ügyletekkel kapcsolatban

Hol találjuk a fedezetelvonó szerződésekre vonatkozó szabályokat?

 

A Ptk. (2013. évi V. tv.) 6:120. §-ban és a 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben, mely az 1/2014. sz. PJE határozat, illetve az 1/2017. sz. PJE határozat értelmében az új Ptk., illetve az új Pp. Alkalmazása során is megfelelően irányadó.

 

Mi a fedezetelvonó szerződés, illetve ügylet?

 

A Ptk. 6:120. § (1) értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

 

Miről is van szó? A kötelezett valamely olyan vagyontárgyát, amely a tartozása kielégítéséhez szükséges, valaki másra átruházza, és így a jogosult a jogos követelését nem tudja rajta behajtani.

 

A Ptk. fedezetelvonás szerződési formáját említi, azonban a 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény állásfoglalása szerint egyoldalú jogügylet alapján is bekövetkezhet olyan fedezetelvonás, amely az ügylet relatív hatálytalanságának a megállapításához vezethet. Bár a PK vélemény nem említi, véleményem – bár kétségkívül vitatható véleményem – szerint ilyen ügylet lehet bizonyos esetekben az is, ha a tartozásokkal terhelt örökös visszautasítja az öröklést, és így helyette pl. az el nem adósodott gyermeke örököl.

 

Milyen vagyontárgy átruházása esetén vizsgálható az ügylet fedezetelvonó jellege?

 

Bármilyen vagyonelem elidegenítése szóba jöhet, a PK vélemény kifejezetten rögzíti, hogy akár egy követelés engedményezése is.

 

Fontos, hogy csak akkor fedezetelvonó a szerződés, ha a kötelezett vagyonának jelentős részét teszi ki, hiszen ha a követelés más vagyontárgyából végrehajtható, akkor fel sem merül ennek a jogintézménynek az alkalmazhatósága.

 

Csak a vagyontárgy átruházása történhet fedezetelvonó jelleggel?

 

Szintén a PK véleményt érdemes elolvasni, amely kifejezetten rögzíti, hogy a vagyontárgy megterhelése (pl. zálogjog alapítása) esetén is lehet hivatkozni erre a jogintézményre.

 

Mi az az igény, aminek a kielégítési alapját elvonják?

 

Fedezetelvonó szerződésről akkor beszélhetünk, ha a szerződés megkötésekor – tehát a kötelezett saját vagyontárgya elidegenítését, megterhelését tartalmazó ügylet megtételekor – a jogosultnak már fennáll valamilyen követelése a kötelezett felé.

 

Ha a jogosult követelése csak az után keletkezett, hogy a jogosult által támadott szerződés létrejött, akkor ez a szerződés nem lesz fedezetelvonó ügylet.

 

Nem szükséges a fedezetelvonás megállapításához az, hogy a követelés már érvényesíthető legyen akkor, amikor a támadott szerződést megkötik. Lehet pl., hogy az még nem esedékes, tehát csak a jövőben kell megfizetni.

 

Viszont a jogosult a pert már csak akkor tudja megindítani, ha a követelés már esedékessé is vált.

 

Milyen esetben alkalmazhatóak a fedezetelvonó szerződéshez fűződő jogkövetkezmények?

 

Abban az esetben, ha a szerző fél

  • rosszhiszemű volt, vagy

  • rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

 

Milyen esetekben kell vélelmezni az ingyenességet és a rosszhiszeműséget? Mit jelent az, hogy ezeket vélelmezni kell?

 

Általában a jogosult köteles azt bizonyítani, hogy a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy ingyenes előny származott számára a szerződésből.

 

A törvény azonban felsorol néhány esetet, amikor a bizonyítási teher megfordul és a szerző fél tartozik a fentiek ellenkezőjét bizonyítani.

 

Ezek az esetek a következők ha valaki a szerződést

  • hozzátartozójával

  • vagy olyan jogi személlyel köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik,

  • ha jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést,

  • azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.

 

Ki a hozzátartozó?

 

A Ptk. 8. § (1) bekezdésében található értelmező rendelkezések szerint:

  • hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa;

  • míg ezen belül a közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.

Mikor rosszhiszemű a szerző fél?


A PK vélemény meghatározása szerint „rosszhiszemű a szerző fél általában akkor, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják, vagyis a szerződés teljesítése következtében a követelés behajthatatlanná válik.”


Mi a következménye a fedezetelvonás megállapításának?

 

A fedezetelvonó ügylet hatálytalan annak az irányában, akinek a követelése fedezetét elvonták („relatív hatálytalanság”).

 

Mit jelent ez? A jogosult ugyanúgy kielégítheti az igényét ebből a vagyontárgyból, mintha a fedezetelvonó ügylet létre sem jött volna. Példa: az adóssággal terhelt szülő a gyermekére átruházza az ingatlanát és más vagyona nem marad; ebben az esetben a szülő hitelezője pert indíthat azért, hogy az ingatlanból így is behajthassa a követelését.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

Szólj hozzá!
2018. október 26. 13:51 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések az ajándék visszakövetelésével kapcsolatban

Hol találjuk az ajándék visszaköveteléséről szóló szabályokat?

 

A Ptk. (2013. évi V. törvény) 6:237. §-ában és a PK 76. sz. állásfoglalásban, amely az 1/2014. sz. PJE határozat értelmében a(z új) Ptk. hatálya alatt is irányadó.

 

Mely körülményeket kell mérlegelni az ajándék visszakövetelésének megítélése során?

 

Az ajándékozási szerződés ingyenes szerződés, ebből adódóan az ajándékozónak szélesebb körben van lehetősége visszakövetelni a juttatott ajándékot, mint pl. egy adásvételi szerződés eladójának. Ez a lehetőség mégsem parttalan, ugyanis az ajándékozó a szerződésben kötelezettséget vállalt. A megajándékozott az ajándék tárgyán tulajdonjogot szerez, életkörülményeit ennek megfelelően alakítja ki, számíthat arra, hogy az ajándékot megtarthatja. Ennek folytán a megajándékozott anyagi helyzetében akár súlyos zavart is előidézhet az ajándék visszakövetelése.

 

Milyen esetekben követelhető vissza az ajándék?

 

A fentiek figyelembe vételével a törvény (Ptk. 6:237. §) az alábbi eseteket rögzíti:

1. A meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

2. Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.

3. Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

 

Milyen feltevés meghiúsulására alapozva lehet az ajándékot visszakövetelni?

 

Csak abban az esetben követelhető vissza az ajándék meghiúsult feltevésre alapozva, ha a feltevés olyan lényeges, hogy anélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Nem elegendő tehát az, hogy a feltevés szerepet játszott az ajándékozásban, hanem olyan súlyú feltevés szükséges, amely nélkül a szerződést az ajándékozó nem kötötte volna meg (gyakori példa: a házastárs azért ajándékozott, mert úgy vélte, hogy az életközösségük tartós lesz).

Az ajándékozó köteles bizonyítani, hogy a feltevés ilyen súlyú volt.

 

Mely körülmények zárják ki az ajándék visszakövetelését?

 

1. A szokásos mértékű (tehát: kisebb) ajándék nem követelhető vissza.

2. Nincs helye visszakövetelésnek, ha sem az ajándék, sem a helyébe lépett érték már nincs meg.

3. Ha az ajándékozó a létfenntartása veszélyeztetettsége miatt követeli vissza az ajándékot, a megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

4. A jogsértésre alapozott visszakövetelésnek nincs helye, ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta.

5. Visszakövetelésnek továbbá nincs helye, ha az ajándékozó az ajándékot hosszabb ideig nem követeli vissza, ez ugyanis megbocsátásnak, illetve a visszakövetelésről való lemondásnak minősül.

6. Nem követelheti vissza az ajándékot az ajándékozó, amennyiben a feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozza. (Példa a bírói gyakorlatból: amennyiben a házastársának azért ajándékozott az ajándékozó, mert bízott abban, hogy az életközösségük tartós lesz, ugyanakkor a házasság felbontására kizárólag az ajándékozó felróható magatartása – pl. hűtlensége, bántalmazó magatartása, stb. – miatt, a megajándékozott ilyen magatartása hiányában kerül sor, akkor az ajándék nem követelhető vissza.)

 

Mi az ajándék visszakövetelésének a határideje?

 

Az ajándék visszakövetelésere vonatkozó igény az általános, öt éves elévülési időn belül érvényesíthető, ha a szerződés másként nem rendelkezik. Az elévülési idő a visszakövetelésre okot adó körülmény (vagyoni helyzet romlása, feltevés meghiúsulása, jogsértés) bekövetkeztekor kezdődik. Mivel elévülési határidőről van szó, az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályok alkalmazandóak (Ptk. 6:24. §, 6:25.§).

Ugyanakkor a fent említettek szerint a visszakövetelésre vonatkozó jog az elévülési időn belül is elenyészik akkor, ha az ajándékozó indokolatlanul késlekedik az igény érvényesítésével.

 

A megajándékozott örökösétől visszakövetelhető-e az ajándék?

 

A PK 76. sz. állásfoglalás úgy fogalmaz, hogy feltevés végleges meghiúsulása miatt az ajándék „akkor követelhető vissza a megajándékozott örökösétől, illetőleg az örököstől csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha e jog gyakorlása a feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire és az ajándékozó életviszonyainak alakulására tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.”

Az állásfoglalás egy példát is hoz: amikor az idős ajándékozó fiatalabb rokonának abban a reményben ad ajándékot, hogy a megajándékozott róla majd szükség esetén gondoskodik, azonban a megajándékozott az ajándékozót megelzőzően elhalálozik.

 

Az ajándékozó örököse visszakövetelheti-e az ajándékot?

 

Az ajándékozó örököse jogutódként perbe léphet, ha már az ajándékozó megindította a visszakövetelés iránti pert.

Ennek hiányában, önállóan azonban csak kivételesen jogosult az ajándék visszakövetelésére: ha a meghiúsult feltétel az ő javára (is) szólt, és „e jog gyakorlása a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt” (PK 76. sz. állásfoglalás IV. pont).

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu e-mail címre várom.

Szólj hozzá!
2018. október 21. 17:38 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásáról

Hol találjuk a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásáról szóló szabályokat?

 

A Ptk. (2013. évi V. tv.) 4:219-222.§§ kifejezetten ezzel a tárgykörrel foglalkozik. A 4:219. § ugyanakkor akként rendelkezik, hogy a nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ennélfogva a teljes XIII., Rokontartás c. cím szabályai relevánsak a tárgykörben. Emellett érdemes ismerni a XXIX. sz. Polgári Elvi Döntést, amelynek szabályai ugyan az 1/2014. sz. PJE értelmében a Ptk-ba beolvadtak, így már nem irányadóak, de az indokolásban mégis hasznos szempontok találhatóak a megértéshez. Hasznos lehet továbbá a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportjának összefoglaló véleménye a rokontartás szabályaival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról (2017.El.II.JGY.P.1.)

 

Mi az a rászorultsági vélelem és meddig tart?

 

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig - érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat (Ptk. 4:214. §). Ez tehát azt jelenti, hogy a fenti esetben legalábbis a rászorultság vizsgálata szempontjából a már nagykorú gyermekre is még a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazandóak, nem a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó szabályok.

 

Mikor jogosult a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásdíjra?

 

A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul (Ptk. 4:220. § (1) bekezdés). A tartásdíj feltétele tehát az, hogy a tanulmányok szükségesek legyenek, azok ideje indokolt legyen és a nagykorú gyermek arra rászoruljon.

 

Milyen tanulmányok jogosítanak tartásdíjra?

 

Tartásdíjra jogosító tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése (Ptk. 4:220. § (2) bekezdés). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akárhány diploma megszerzése szükséges tanulmánynak minősülne. Általában pl. egy mesterképzésben elért diploma megszerzése után további tanulmányok folytatása már nem indokolt. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a nagykorú gyermek a már megszerzett szakképesítéssel azonos szintű másik képzést azért kénytelen folytatni, mert a korábbi szakképesítés szerinti munkát a korábbi képesítés megszerzését követően felmerült egészségügyi okból nem tud elvégezni. Ilyen esetben az azonos szintű újabb szakképzés megszerzéséhez szükséges idő alatt is járhat a tartásdíj.

 

Hogyan ítélik meg a tanulmányok megszakítását?

 

Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel (Ptk. 4:220. § (2) bekezdés).

 

Van-e életkori határa a nagykorú gyermek tartásának?

 

Abszolút korlátja nincs, de a szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető (Ptk. 4:220. § (5) bekezdés). Rendkívül indokolt esetet megalapozhat véleményme szerint pl. olyan egészségügyi ok, amely folytán a gyermek nem tudta befejezni hamarabb a tanulmányait.

 

 

Milyen esetekben nem köteles eltartani a nagykorú, tanulmányait folytató gyermekét a szülő?

 

A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(Ptk. 4:220. § (3) bekezdés)

 

Milyen esetekben tekinthető érdemtelennek a nagykorú gyermek?

 

Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is - nem várható el. (Ptk. 4:194. § (2) bekezdés)

A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot (Ptk. 4:220. § (4) bekezdés).

Az érdemtelenség megállapítása körében a bíróságoknak vizsgálnia kell a jogosult és a kötelezett viszonyát, tehát nem hagyható figyelmen kívül a kötelezett magatartása sem, mert lehet, hogy éppen az váltja ki a jogosult esetén az érdemtelenségre vezető magatartást.

 

Hogyan kell meghatározni a tartásdíj mértékét?

 

A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni (Ptk. 4:221. §).

 

Mi a módja a tartásdíj megszüntetésének, módosításának?

 

Akár a 25. életév betöltése, akár a tanulmányok befejezése, akár más ok miatt a kötelezett már nem köteles tartásdíjat fizetni, akár a tartásdíj mértékét szeretné bármely fél módosítani, ezt vagy közös megegyezéssel, vagy polgári peres úton lehet elérni. Ha a kötelezett nem indít pert, viszont nem fizeti meg a tartásdíjat, annak teszi ki magát, hogy ellene a jogosult végrehajtási eljárást indíthat. Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles - a kötelezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg (Ptk. 4:211. §). Ha azonban a jogosult elmulasztja ezt a kötelezettségét, akkor a kötelezett bíróságtól kérheti a megszüntetést. A perben érdemes kérni a végrehajtás felfüggesztését, mert a jogalap nélkül kifizetett tartásdíj főszabály szerint – ahogy látni fogjuk – nem követelhető vissza.

 

Vissza lehet-e követelni a jogalap nélkül megfizetett tartásdíjat?

 

Ahogy az előző pontban láttuk, az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles - a kötelezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. Ebből adódóan, álláspontom szerint ha a nagykorú gyermek befejezte a tanulmányait, vagy enélkül is olyan mértékű vagyonhoz, jövedelemhez jutott, amely miatt a rászorultsága nem áll fenn, és mégis felvette a tartásdíjat, az visszakövetelhető. Ha azonban egyéb okból (pl. érdemtelenség) szűnt meg a jogosultság, de a tartásdíj megfizetésre került (pl. mert a megszüntetés iránti per folyamata alatt a bíróság a végrehajtást nem függesztette fel), a tartásdíj nem követelhető vissza.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu e-mail címre várom.

Szólj hozzá!
2018. október 13. 10:28 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban

Közös tulajdon többféleképpen is keletkezhet, talán leggyakrabban akkor jön létre, ha többen közösen örökölnek egy vagyontárgyat. A közös tulajdon sok vitával járhat, ezért a törvény lehetőséget biztosít annak megszüntetésére. Ebben a bejegyzésben a témakörrel kapcsolatban felmerülő egyes gyakorlati kérdéseket vizsgálunk meg.

 

Hol találjuk meg a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos szabályokat?

 

A 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:83-84. §§ rögzíti a szabályokat. A szabályok értelmezésének fontos gyakorlati összefoglalója a Legfelsőbb Bíróság (ma: Kúria) 1/2008. sz. PK véleménye. Ez a PK vélemény még a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) értelmezésére született, de a Kúria 1/2014. PJE sz. határozata értelmében az új törvény alkalmazása körében is megfelelően irányadónak kell tekinteni. Fontos forrás még a Kúrián léterhozott, „a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos bírói gyakorlat” vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye.

 

Milyen esetben lehetséges és milyen esetben nem lehetséges kérni a közös tulajdon megszüntetését?

 

A törvény szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis.

 

Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a bíróság elutasítja a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetet. Ilyen eset az, amikor

  1. a felperes nem teljesítőképes (nem tudja megváltani a tulajdonostársa tulajdoni hányadát) és a közös tulajdon más módon történő megszüntetése nem lehetséges (pl. mert egyik fél sem szeretné az árverési értékesítést, vagy az az ingatlan terhei miatt eleve reménytelen és a helyi telekalakítási szabályok miatt az ingatlan természetbeni megosztása sem lehetséges), vagy

  2. a felperes a jogát visszaélésszerűen gyakorolja és ezzel a tulajdonostársnak, vagy más bejegyzett jogosultnak jelentős érdeksérelmet okozna (pl. amikor a bent lakó tulajdonostárs a felperes hányadát megváltani nem tudja, de lakhatását és esetleg az általa gondozott kiskorú lakhatását kiköltözése esetén nem tudná biztosítani; vagy az ingatlant terhelő haszonélvezet, vagy hiteltartozás miatt, vagy egyszerűen csak a piaci viszonyok folytán csak kedvezőtlen áron történhetne az értékesítés), illetve

  3. a felperes visszaélésszerűen szeretné a jogát gyakorolni (amely érvre gyakran a bíróságok az előző pontban írt kivétellel együtt hivatkoznak, és így hasonló példák merülhetnek fel).

 

Találunk olyan ítéleteket is, amelyekben a tulajdonostárs egyben a felperes tulajdoni hányadán fennálló haszonélvezet jogosultja is volt, és a bíróság a keresetlevelet azért utasította el, mert ilyen módon a haszonélvezet nem szüntethető meg.

 

Melyek a közös tulajdon megszüntetésének módjai?

 

A törvény felsorolása szerint:

  1. A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani.

  2. Magához váltás: A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a benne lakó méltányos érdekeit.

  3. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon - ha a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak - az ingatlan társasházzá alakításával is megszüntethető. Ha a közös tulajdont társasházzá alakítással a bíróság szünteti meg, a társasház alapító okiratát a bíróság ítélete pótolja.

  4. Árverési értékesítés: Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti.

Mi alapján választ a bíróság az egyes megszüntetési módok közül?

A törvény szövegéből adódóan a természetbeni megosztás a preferált mód (de az pl. a közös tulajdonban álló vagyontárgy természete, vagy ingatlanok esetén a helyi telekalakítási előírások miatt nem mindig lehetséges), míg az árverési értékesítésre akkor kerülhet sor, ha más módon nem szüntethető meg a közös tulajdon.

A törvény a bíróság számára egyetlen korlátot állít fel: „ … nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik”. Ekként a felperes keresete a választásban nem köti a bíróságot. Előfordulhat, hogy a felperes egy bizonyos megosztási módot kér, de a bíróság egy másikat rendel el.

Milyen esetben rendelheti el a bíróság a tulajdoni hányad megváltását („magához váltást”)?

Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, vagyis általában nem kötelezhető a tulajdonostárs akarata ellenére arra, hogy váltsa meg tulajdonostársa hányadát. Kivétel ez alól, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a benne lakó méltányos érdekeit.

Ugyanakkor amennyiben valamelyik tulajdonostárs szeretné megváltani a tulajdonostársa tulajdoni hányadát, akkor pedig a bíróságnak az ő teljesítőképességét vizsgálnia kell, hogy az ítélet végrehajtható legyen. A teljesítőképesség igazolására általában azt követelik meg a bíróságok, hogy a tulajdonostárs a megváltási árat helyezze bírói letétbe, esetleg elfogadható lehet az ügyvédi letét is. Egy puszta banki hitelígérvény általában nem elégséges.

Előfordul, hogy mindkét tulajdonostárs szeretné megváltani a másik tulajdonos hányadát és mindketten teljesítőképesek is. Ilyenkor a bíróság választását meghatározzák a családvédelmi szempontok (pl. bentlakó kiskorú személy), a nagyobb tulajdoni hányad, a huzamos ideje történő bentlakás, igazolható érzelmi érték, az egyik tulajdonostárs által végzett nagyobb értékű ráfordítások, az egyik tulajdonostárs által az ingatlanban végzett gazdasági tevékenység, illetve a bent nem lakó tulajdonostárs lakhatásának megoldottsága.

Hogyan lehet meghatározni a megváltási árat, illetve árverési értékesítés esetén a legkisebb vételárat?

 

Vita esetén az ingatlan értékét igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő határozza meg, a bíróság az ítéletében ez alapján állapítja meg az árat. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a bíróság nem változtathatja meg.

 

Mi történik a bent lakó tulajdonostárssal, ha a közös tulajdon megszüntetése során megszűnik a tulajdonjoga?

 

Ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi, vagy - ha az ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti - részére a tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít. A használati jog értékcsökkentő hatását az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál.

 

Milyen költségek merülnek fel a közös tulajdon megszüntetése iránti perben, ezeket ki előlegezi és ki viseli?

 

A közös tulajdon megszüntetése iránti perek gyakran meglehetősen költséges eljárások, több okból. Egyrészt jellemzően ingatlantulajdon vonatkozásában indulnak, ahol a pertárgy magas értéke miatt magas lesz az illeték. (A kereseti illeték az igényelt vagyonelem értékének 6%-a. Az esetleges fellebbezési illeték a fellebbezésben vitatott érték 8%-a. Amennyiben pedig esetlegesen felülvizsgálati kérelmet is benyújtanak, itt már a vitatott érték 10%-a az illeték.)

Másrészről amennyiben a vagyontárgy értéke vitás, akkor szakértői bizonyításra is sok kerül, ami önmagában is költséges bizonyítási mód. Emellett ezek az ügyek meglehetősen összetettek, és a tétjük is nagy, így célszerű jogi képviselő igénybevétele.

 

Az illetéket a felperes köteles előlegezni és általában a szakértői díjat is, ugyanakkor, mivel ezekben a perekben ezek jelentős összeget tehetnek ki, gyakran lehetséges és indokolt költségkedvezmény igénybevétele. Amennyiben az előlegezésre kötelezett fél vagyoni, illetve jövedelmi helyzete ezt indokolja, akkor lehetséges teljes, vagy részleges költségkedvezményt igénybe venni. Amennyiben ez nem lehetséges, még akkor is engedhet a bíróság költségfeljegyzési jogot, amely esetben nem kell megelőlegezni a költséget, hanem azt a feleknek a jogerős ítélet után, az abban foglalt arányban kell megfizetniük.

 

Ezekben a perekben a bíróság általában nem a pernyertesség és pervesztesség arányában osztja fel a felek között a perköltséget, hanem egyenlő arányban, vagy a tulajdoni hányaddal arányosan, mivel a közös tulajdon megszüntetése mindegyik tulajdonostársnak az érdekét szolgálja. Ezért, ha a perre, illetőleg egyes perbeli lépésekre egyik fél sem szolgáltatott okot a magatartásával, közöttük csak a felmerült „szükséges kiadásokat” kell megosztani, míg a többi saját költségét mindegyik fél maga viseli. Ha valamelyik fél magatartása ettől eltérést indokol, a magatartásuk értékelésével kell a perköltség viselése felől határozni.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

2 komment
2018. október 07. 17:48 - dr. Tarczay Áron

Állattartás társasházi lakásban

-a társasház szabályozási lehetőségei

A társasház különleges tulajdoni forma: legalább két önálló egység (lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség) külön tulajdonban, míg az ingatlan többi része a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül. Ez a forma szükségképpen azzal jár együtt, hogy több, esetenként esetleg nagy számú család él igen közel egymáshoz, ez a helyzet pedig rengeteg vitát eredményezhet.

 

Gyakori konfliktushelyzet az, amikor az egyik lakó nagyobb számú állatot tart a lakásában. Felmerült a kérdés a bírói gyakorlatban, hogy a társasház a házirendjében az állattartást korlátozhatja-e.

 

A törvény kimondja, hogy a szervezeti-működési szabályzat meghatározza a külön tulajdonban lévő lakás használatának, hasznosításának szabályait a lakóépület rendeltetésének megfelelően (A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 17. § (1) a) pont).

 

A Kúria pedig a BH 2018.9.254. számon közzétett eseti döntésében kimondta, hogy ez alapján a szabályok alapján a társasházközösségnek széles körű jogosítványai vannak a külön tulajdonú ingatlanrészben (jellemzően természetesen lakásban) folytatott állattartás szabályozása körében.

 

Az adott esetben a tulajdonosnak egy idős hozzátartozója élt a lakásban és nyolc spánielt tartott, a társasházi közgyűlés által elfogadott új házirend azonban legfeljebb két kutya tartását engedte meg. Az új házirendet elfogadó társasházi határozatot támadta meg a tulajdonos és a bent lakó hozzátartozó a bíróságon.

 

A bent lakó, de nem tulajdonos személy részére a törvény nem ad lehetőséget a határozat megtámadására, így nem meglepően az ő keresetét elutasította a bíróság, a tulajdonos keresete vonatkozásában azonban – ellentétes alsőbb fokú bírósági döntések után – a Kúriának kellett kimondania a végső szót.

 

A Kúria rámutatott, hogy az állatok védelméről, illetve a kedvtelésből tartott állatok tartásáról létezik törvényi, illetve kormányrendeleti szintű szabályozás, illetve ezek felhatalmazása alapján léteznek önkormányzati szabályok is, de ezek nem tartalmaznak külön előírásokat a társasházakban tartható állatok köréről. Ez a kérdés ugyanis a tulajdonosok autonómiájának körébe tartozó kérdés.

 

A társasházi törvény külön rendelkezik arról, hogy a szervezeti-működési szabályzatban meg kell határozni a külön tulajdonon belüli építési-szerelési munka, és a zajjal járó más tevékenység végzésének a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályait. Abból azonban, hogy a fenti felsorolás nem említ más, a lakóközösség nyugalmát zavaró magatartásokat, nem következik, hogy azok nem szabályozhatóak. Bár az nem fér össze a tulajdonosi autonómiával, hogy valamely használati mód gyakorlásához a tulajdonosnak előzetes engedélyre legyen szüksége, de a használatot korlátozó szabályok akkor sem feltétlenül jogellenesek, ha a meglévő jogszabályoknál bizonyos kérdésekben szigorúbb szabályokat írnak elő.

 

A felperes arra hivatkozott a perben, hogy neki, mint kisebbségben maradt tulajdonostársnak lényeges érdekét sérti a kifogásolt szabályozás, így a bíróságnak össze kellett mérnie a társasházközösség érdekeit a tulajdonostárs érdekeivel. Egyrészről a felperes eleve közvetett érdeksérelemre hivatkozott, hiszen nem ő maga, hanem a hozzátartozója él az ingatlanban. Emellett városi körülmények között nagyobb számú állat tartása már tipikusan meghaladja a tulajdonostársak tűrési kötelezettségét, szemben azzal, amikor valaki csak egy-két állatot tart a lakásban, ami még általában nem kifogásolható.

 

A fentiek alapján a Kúria álláspontja szerint a társasház határozata jogszerű volt.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címen várom.

Szólj hozzá!
2018. október 05. 23:12 - dr. Tarczay Áron

Amikor a bank érvényesíti a zálogjogát

- ki határozhatja meg a vételárat?

A bírói jogalkalmazásban a hitelválság hatásai még mindig nem csillapodnak, a bíróságoknak számos olyan jogvitában kell eljárniuk, amely bankhitellel kapcsolatos. Mivel a banki szerződések általában igen részletesek és igyekeznek minden kérdést szabályozni, az ellenérdekű feleknek gyakran nincs más választása, mint a szerződésben egyébként szereplő rendelkezéseket támadni, azok érvénytelenségét állítani.

Bank és fogyasztó viszonylatában gyakori hivatkozása az ügyfeleknek az, hogy a szerződés valamely rendelkezése tisztességtelen általános szerződési feltételnek minősül. Általános szerződési feltételnek nevezzük azokat a szerződéses kikötéseket, amelyeket az egyik fél 

- több szerződés megkötése céljából

- egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül és

- előre meghatároz és

- amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

A fogyasztókkal kötött banki szerződés feltételeinek zömére ezek a megállapítások igazak, hiszen a bank ugyanazt a szerződést kínálja fel fogyasztók tömegének és nincs lehetőség arra, hogy az egyes feltételekkel kapcsolatban egyedileg alkudjon az ügyfél.

Önmagában az általános szerződési feltétel lehet érvényes szerződéses kikötés, de az érvényességnek szigorúbb feltételei vannak, mint olyan szerződéses kikötések esetén, melyek a felek alkufolyamata során, tehát nem általános szerződési feltételként jöttek létre.

A törvény szigorúbb tájékoztatási kötelezettséget is előír a feltételt alkalmazó fel oldaláról, de, ami a témánk szempontjából jelentősebb, kimondja, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Fogyasztói szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltétel semmis.

A fenti, általánosan megfogalmazott szabályt a bírói gyakorlatnak kell kitöltenie tartalommal. Van ugyan jogszabályi felsorolás olyan feltételekről, amelyek főszabály szerint tisztességtelennek tekinthetőek, de kimerítő felsorolást sehol sem találunk, tehát a bíróságnak esetről esetre kell vizsgálnia a támadott feltételeket.

A BH2018.9.256. számon közzétett eseti döntés véleményem szerint számos ügyben szolgálhat majd iránymutatásul. Ebben az esetben a banki kölcsönszerződést biztosító jelzálogszerződés azt a kikötést tartalmazta, hogy amennyiben a bank jelzálogjoga alapján (a kölcsön nem fizetése miatt) a bank kielégítési joga megnyílik, akkor a bank által kiválasztott, vele szerződéses jogviszonyban álló értékbecslő állapítja meg azt a legalacsonyabb eladási árat, amelyen az ingatlan értékesíthető. 

A Kúria megállapította, hogy ez a szerződéses rendelkezés tisztességtelen, az ügyfélre nézve egyoldalúan hátrányos.

Jelen ügyben nem volt a bíróságnak feladata azt kidolgozni, hogy az ily módon kieső szerződéses rendelkezés helyébe mi lép, vagyis ebben az esetben a bank milyen módon tudja majd a zálogjogát érvényesíteni. Mindenesetre az megállapítható, hogy olyan módot kell találni, ami kevésbé egyoldalú, mindkét fél érveit és érdekét figyelembe veszi. Végső soron ez a jogvita is bíróságon dőlhet majd el a felek megegyezésének hiányában.

 

A javaslatokat, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 12. 18:08 - dr. Tarczay Áron

A társasház kárfelelőssége a felújítás elmaradása esetén

Társasház a törvény szerint akkor jön létre, ha az ingatlanon legalább két önálló lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül. Az egyébként gyakran praktikus konstrukció magában rejti az érdekellentétek, viták, így a jogviták lehetőségét, hiszen a tulajdonostársak eltérő céljai és eltérő vagyoni helyzete gyakran jár azzal, hogy nem tudnak a tulajdonosok megegyezni arról, hogy milyen felújítási munkákat végezzen el a társasház.

A közös és külön tulajdonban álló épületrészek fizikai kapcsolódásából eredően ugyanakkor a közös tulajdon állapota hatással van a külön tulajdonban álló helyiségekre is, ebből adódóan pedig az a tulajdonostárs, akinek a saját lakására negatív hatással járt egy társasházi közös tulajdonban remélt felújítás elmaradása, érezheti úgy, hogy ezzel ő kárt szenvedett. Kérdés azonban, hogy ezt a kárt a társasházközösség köteles-e megtéríteni. A Kúria Pfv. III. 20.129/2014. sz. ítélete fontos iránymutatást tartalmaz ebben a tárgykörben.

Az ítéleti tényállás szerint egy ingatlanon három lakóépület áll: egy 120 lakásos, egy 2 lakásos és egy 6 lakásos ház, a házak egy társasházként vannak nyilvántartva. Felperesnek a hatlakásos épületben volt két lakása, melyeket egybenyitott és azokat egy, a lépcsőház felőli oldalon lévő szoba kivételével iroda céljára használta, e szobát pedig bérbeadás útján hasznosította.

A perbeli lakóház mintegy 100 éve épült. Az épület térelhatároló szerkezeteinek állapota rossz; a teherhordó falakon repedések vannak, a külső falfelületek a karbantartás hiánya miatt leromlottak, a tetőszerkezet is felújításra szorul. Mindegyik lakáshoz téglából épült kémény tartozik. A lakásokat gázkonvektorokkal fűtötték. A füstgázokat a bérbeadás útján hasznosított szoba kivételével a falba vágott nyílásokon vezették a szabadba. A bérbe adott szoba füstcsöve a kéménybe volt bekötve. Ez a kémény az égéstermékektől eldugult.” A kémény tisztításakor „a kéményseprő megállapította, hogy a kémény csak béléscső elhelyezése esetén alkalmas gázüzemű fűtőberendezés égéstermékeinek elvezetésére. A szoba gázzal való fűtési lehetőségének kizártsága folytán a szóban lévő helyiség bérbeadással való hasznosíthatósága sem volt lehetséges.”

A fent említett szoba homlokzati és lépcsőház felőli falának belső felületén a fűtetlenség miatt a festés és a vakolat is károsodott, ugyanis a fal felülete egyes helyeken a harmatponti hőmérséklet alá csökkent és ott a pára kicsapódott. A tetőhéjazat hibái miatt felperes egyéb szobáinak mennyezetén beázási nyomok keletkeztek. A társaság közgyűlése úgy határozott, hogy a kémények béléscsövezése a lakástulajdonosok feladata, mert az az egyes lakástulajdonosok érdekeit szolgálja.

A felperes keresetében a bérbeadás elmaradása miatt elamardt haszon jellegű kárt, továbbá a keletkezett hibák miatt javítási költség és értékcsökkenés megtérítését kérte. A társasház alperes a kereset elutasítását kérte arra tekintettel, mert „a közgyűlés határozatának megfelelően a gázüzemű fűtőberendezések füstgázelvezetését mindegyik tulajdonos maga oldotta meg; volt aki béléscsöveztette a kéményt, volt aki ún. parapet fűtést alakított ki. Vitatta, hogy a lakás beázott volna; mert a tető közvetlen beázással fenyegető hibáit mindig haladéktalanul kijavíttatta. Előadta, hogy a ház teljes felújítása gazdaságosan nem végezhető el. A 100 éves épület bontásra érett. A 120 lakásos épület lakástulajdonosai nem is szavaznák meg a felújítás költségeit. A felperest az épület rossz állaga miatt kártérítés azért sem illeti meg, mert a ház akkor is rossz állapotban volt amikor a felperes a tulajdonjogát szerezte.”

Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az azonnali beavatkozást igénylő, tehát életveszélyt okozó, vagy az épület állagát károsító, a rendeltetésszerű használatot lényegesen akadályozó hibák kijavításának elmulasztása eredményezheti a társasházközösség szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét. Egyéb munka elvégzésére a közösség csak akkor köteles, ha a társasházközösség tagjai a költségeket viselik. Az elsőfokú bíróság szerint a kémények béléscsövezete nem a karbantartás körébe tartozó hibaelhárítási munka, hanem korszerűsítési munka, erről a közgyűlés azt a döntést hozta, hogy a lakástulajdonosok a béléscsövezést saját költségükön végezhették el. A felperes a közgyűlési határozatot a 60 napos határidőben nem támadta meg, ezért annak jogszerűségét már nem kifogásolhatja. A felperes bérbeadás megszűnése miatt előterjesztett igénye kapcsán a bíróság szerint a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, hiszen a béléscsövezést saját költségén nem végeztette el, amely elvégzése esetén csak ennek költségeivel kellett volna kárként számolnia, és az igénybejelentéssel is több évet késlekedett. A bíróság a beázással kapcsolatos károk vonatkozásában azonban megállapította alperes felelősségét, mert azok a karbantartási kötelezettség megszegésével okozati összefüggésben álltak.

A másodfokú bíróság a valamennyi kártípusban megállapította alperes felelősségét, mert azok álláspontja szerint a karbantartási kötelezettség elmulasztásával álltak összefüggésben. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta.

A Kúria álláspontja szerint téves a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy „az épület állagából adódóan az épületen elvégzendő helyreállítási munkák nem különíthetők el egyértelműen karbantartási és felújítási munkákra, ezért a munkák elvégzésének elmulasztása miatt a felperest a lakások forgalmi értékének csökkenésében megnyilvánuló kár érte”, amit az alperes neki megtéríteni köteles. A társasházközösség tagjai között „a Tht. és az abban nem szabályozott kérdésekben a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályaiban meghatározott tartalmú törvényes kötelmi viszony áll fenn. A társasház közösség tagjának jogait és kötelességeit a törvény szabályai állapítják meg; a társasház közös tulajdonban lévő részeivel kapcsolatos jogainak is a törvény előírásainak megfelelőn szerezhet érvényt.”

A Tht. 28. § (1) bekezdés b) pontja szerint a közgyűlés kizárólagos határkörében határoz a közös tulajdonban álló épületrészek fenntartásáról. A Tht. 56. § 2. pontja fenntartásnak az üzemeltetést, valamint a karbantartási és a felújítási munkákat minősíti. A Tht. 56. § 2.3. pontja értelmében felújítási munka az épület egészére illetve egy vagy több főszerkezetére kiterjedő időszakonként szükségessé váló olyan általános javítási, építési , szerelési munkák végzése, amelyek az eredeti műszaki állapotot -megközelítőleg vagy teljesen- helyreállítják illetőleg az eredeti használhatóságot, üzembiztonságot az egyes szerkezetek, berendezések kicserélésével az eredetitől eltérő kialakításával növelik. A tetőszerkezet, cserépfedés, a tetőbádogozás cseréje, a homlokzati falak vakolása és festése felújítási munkáknak minősülnek, amelyek elvégzésének szükségességéről a Tht. 28. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a közgyűlés jogosult dönteni.”

A felperesnek lehetősége van a felújításról való döntésre vonatkozó javaslatot a közgyűlés elé terjeszteni és a közgyűlés esetleges elutasító határozatát a bíróságon megtámadni. A felperes tehát a felújítás elvégzését igényelheti és nem kártérítést követelhet az elavult épület leromlott állapota miatt.”

Álláspontom szerint ez a legfontosabb megállapítása az ítéletnek: tehát a Kúria álláspontja szerint a tulajdonostárs akként tudja igényét érvényesíteni, hogy a közgyűlés elé viszont a felújítással kapcsolatos javaslatát és elutasító döntés esetén a határozatot a bíróságon megtámadja. Ennek az elmulasztása tehát a fenti eseti döntés helyes értelmezése szerint azzal jár, hogy a társasházzal szemben kárigényt előterjeszteni nem lehet.

Az eseti döntés megállapításai szerint „az avultság miatti csökkentértékűség az egész közösséget érinti és az nem tekinthető részben sem a közösség által jogellenes magatartással a felperesnek okozott kárnak. A felújítás elhatározása vagy bíróság által történő elrendelése esetén természetesen a felújítás költségeit a tulajdonostársaknak viselniük kell, arra azonban nincs lehetőség, hogy egyes tulajdonostársak a felújítás elmaradása miatt a többiektől kártérítést kapjanak.”

 

Az esetleges kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címen várom.

Szólj hozzá!
2017. november 12. 10:23 - dr. Tarczay Áron

Az önálló bírósági végrehajtó kárfelelősségéről

A bírósági végrehajtási eljárások természetéből adódóan a felek gyakran nehezen tudják kezelni az indulataikat és ebből adódóan nem ritka, hogy a végrehajtók vélt vagy valós hibái, jogsértései miatt jogi úton kívánnak elégtételt venni. Érdemes ezért röviden áttekinteni, hogy milyen feltételei vannak az önálló bírósági végrehajtóval szembeni kártérítés érvényesítésének.

Az elemzett határozat, a 1785/2008. számú polgári elvi határozat még a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) hatálya alatt született. Ennek 349. § (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.

A jelenlegi szabályozás a Ptk. 6:548. § (1) bekezdésében található, és így szól: közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.

Látható, hogy a szabályozás változott, de ezt a változást a szigorítás jellemzi: a kárigény érvényesítéséhez korábban a rendes jogorvoslati eszközöket kellett igénybe venni, míg újabban a közigazgatási peres, illetve nemperes eljárásokat is.

Tehát a változás iránya alapján is úgy tűnik, hogy a most elemzett eseti döntés továbbra is alkalmazható lesz az új szabályozás hatálya alatt keletkezett kárigényekre is. Ráadásul még létezhetnek olyan el nem évült igények, amelyek a régi Ptk. hatálya alatt születtek, amelyekre mindenképpen alkalmazni kell a határozatban foglalt elveket, így tehát érdemes ezekkel megismerkedni.

Az adott esetben a végrehajtást kérő indította  pert arra hivatkozva, hogy követelése azért csak kis részben térült meg, mert az adós ingatlanát a végrehajtó lakott értéken árverezte, holott az ingatlan beköltözhető volt. A végrehajtást kérő ugyan terjesztett elő végrehajtási kifogást a végrehajtási eljárásban az árverési hirdetmény és az árverés ellen, de abban a lakott értéken történő értékesítést nem kifogásolta, később a felosztási terv elleni kifogásában sem panaszolta ezt.

A jogerős ítélet a régi Ptk. fent idézett rendelkezésére hivatkozva elutasította a keresetet arra tekintettel, hogy a felperes a végrehajtási eljárásban nem élt végrehajtási kifogással ebben a körben, így rendes jogorvoslat benyújtását elmulasztotta. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy végrehajtási eljárásban a lakottságra vonatkozóan az alperesi végrehajtó semmilyen adatot nem közölt, az árverési hirdetményben a Vht. 143. § d) pontjában előírtakkal szemben nem szerepelt az, hogy az ingatlan lakott vagy beköltözhető. Ezért az alperesnek nem volt és nem is lehetett tudomása arról, hogy az árverés lakottan történik, ezért nem is terjeszthetett elő kifogást. A felperes kára a második felosztási tervvel vált egyértelművé, annak megismerésével jutott tudomására, hogy az alperes kárt okozott.

A Legfelsőbb Bíróság azonban a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a Vht. a bíróság részére nem általánosságban biztosítja a végrehajtó eljárása feletti törvényességi ellenőrzést, „hanem azt a rendes jogorvoslat (végrehajtási kifogás) igénybevétele esetén teszi lehetővé. A Vht. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát a bíróság csak végrehajtási kifogás előterjesztése esetén jár el. A végrehajtó intézkedésének törvényességét, illetve mulasztását pedig a Vht. 9. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 215. §-a szerint a kifogás tartalmi keretei között bírálja el.”

Ebből következően a végrehajtó kártérítési felelőssége sem általában a végrehajtási eljárás szabálytalanságára, hanem az egyes végrehajtási cselekmények jogellenességére alapítható. Így a bíróságnak „a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azt kell vizsgálnia, hogy a kár okozójaként megjelölt intézkedés vagy mulasztás tekintetében a károsult a kár elhárításához szükséges jogorvoslat lehetőségét kimerítette-e.”

Mivel a felperes által az árverést illetően előterjesztett, az árverés, illetve a jegyzőkönyv formai hiányosságait állító kifogása nem terjedt ki az ingatlan lakott értéken történt értékesítésére, a kifogást elbíráló bíróság így ezzel a körülménnyel nem is foglalkozhatott. „A rendes jogorvoslati eljárásnak a Ptk. 349. §-a (1) bekezdése szerinti előírása csak akkor valósul meg, ha a benyújtott jogorvoslat formájában és tartalmában alkalmas lehet az állított jogellenes és kárt is okozó közhatalmi magatartás - jogorvoslati eljárás keretében történő - korrigálására.” Így a felperes a jogsértés orvoslására alkalmas rendes jogorvoslat lehetőségét nem merítette ki.

Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a végrehajtás során befolyt összeg kifizetése érdekében készített felosztási tervvel szemben előterjesztett kifogás keretében az árverés törvényessége már nem volt vizsgálható, így a felosztási tervvel szembeni kifogás már elvileg sem orvosolhatta volna felperes mulasztását. „A végrehajtási kifogás előterjesztésére biztosított törvényi határidő elmulasztása pedig nem menthető ki azzal sem, hogy a jogsértést az érdekelt csak a felosztási tervvel kapcsolatos eljárásban ismerte fel.”

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom. 

Szólj hozzá!
Dr. Tarczay Áron ügyvéd blogja