Dr. Tarczay Áron ügyvéd blogja - tarczayaron@freemail.hu

2026. augusztus 27. 13:31 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a házassági vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatban

Mi az a házassági vagyonjogi szerződés?

A házassági vagyonjogi szerződés olyan megállapodás, amelyben a házasulók vagy a házastársak meghatározhatják, hogy a házassági életközösségük időtartama alatt milyen vagyonjogi rendszer vonatkozzon vagyoni viszonyaikra.

A házassági vagyonjogi szerződéssel tehát a felek eltérhetnek a törvényes házastársi vagyonközösség rendszerétől.

A szerződés nem kizárólag teljes vagyonelkülönítést jelenthet. A felek meghatározott vagyonelemekre vagy vagyoni részekre különböző vagyonjogi rendszereket is kiköthetnek.

Mikor érdemes házassági vagyonjogi szerződést kötni?

A szerződés különösen akkor lehet jelentős, ha a házasulók vagy házastársak vagyoni helyzete jelentősen eltér egymástól, valamelyikük vállalkozást folytat, jelentős különvagyonnal rendelkezik, vagy szeretnék előre rendezni, hogy egy esetleges későbbi vagyonmegosztás során milyen szabályok szerint számoljanak el egymással.

A szerződés segítségével a felek a törvényes rendszernél részletesebben is rendezhetik vagyoni viszonyaikat.

Fontos ugyanakkor, hogy a szerződés nem szolgálhat harmadik személyek korábban megszerzett jogainak kijátszására.

Milyen vagyonjogi rendszereket választhatnak a házastársak?

A Ptk. alapján a felek többek között közszerzeményi rendszert vagy vagyonelkülönítési rendszert választhatnak, illetve a törvény keretei között a vagyonjogi rendszerek szabályaitól is eltérhetnek.

Lehetőség van arra is, hogy a felek vagyonuk meghatározott részeire eltérő szabályokat alkalmazzanak.

Ez különösen rugalmas megoldást jelenthet olyan esetben, amikor a házastársak például egyes vagyontárgyakat közösen kívánnak kezelni, más vagyonelemek tekintetében pedig vagyonelkülönítést szeretnének.

Mit jelent a közszerzeményi rendszer?

Közszerzeményi rendszer esetén a házastársak az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, vagyis főszabály szerint a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek közöttük.

Az életközösség megszűnésekor azonban bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, amely közszerzeménynek minősül.

Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastárs életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársat terhelő adósság rá eső részének és különvagyonának levonása után fennmarad.

A házastársat főszabály szerint a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.

Mit jelent a vagyonelkülönítési rendszer?

Vagyonelkülönítés esetén a házastársak vagyona – a szerződésben meghatározott körben – elkülönül.

A házastársak a vagyonukat önállóan használják és kezelik, önállóan rendelkeznek vele, és a saját tartozásaikért önállóan felelnek.

A vagyonelkülönítés azonban nem jelenti azt, hogy a házastársak minden költséget egymástól teljesen függetlenül viselnek.

A közös háztartás költségeit és a közös gyermek megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat a házastársak vagyonelkülönítés esetén is közösen viselik. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka is a költségviselésben való részvételnek minősül.

Semmis az a megállapodás, amely e költségek és kiadások alól valamelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti.

Kötelező-e a házassági vagyonjogi szerződést személyesen megkötni?

Igen.

A házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetik meg.

Ha valamelyik házastárs még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, vagy cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott, a szerződés érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás is szükséges.

Milyen formában kell megkötni a házassági vagyonjogi szerződést?

A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

Ezért egy egyszerű, a felek által egymás között aláírt papír önmagában nem elegendő a Ptk. szerinti házassági vagyonjogi szerződés érvényes létrehozásához.

Hatályos-e a házassági vagyonjogi szerződés harmadik személyekkel szemben?

Nem automatikusan.

A házassági vagyonjogi szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha azt a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették.

A szerződés akkor is hatályos lehet a harmadik személlyel szemben, ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

Tehát: önmagában az, hogy a házastársak egymás között érvényesen megkötöttek egy házassági vagyonjogi szerződést, nem jelenti feltétlenül azt, hogy annak rendelkezéseire minden harmadik személlyel szemben automatikusan hivatkozhatnak.

Módosítható vagy megszüntethető a házassági vagyonjogi szerződés?

Igen.

A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és megszüntethetik.

A módosításra és megszüntetésre is megfelelően alkalmazni kell a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályokat.

Ez azt jelenti, hogy a módosításnál és a megszüntetésnél is figyelemmel kell lenni többek között az előírt okirati formára és a harmadik személyekkel szembeni hatály kérdésére.

Megállapodhatnak-e a házastársak arról, hogy a szerződés visszamenőlegesen hátrányosan érintse a hitelezőt?

Nem.

A Ptk. kifejezetten védi a harmadik személyeket.

A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely valamelyik házastársnak a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg.

Ennek különösen akkor lehet jelentősége, ha valamelyik házastárssal szemben már fennálló követelés van, és ezt követően próbálnák a házastársak vagyonjogi szerződéssel a vagyoni viszonyokat úgy átrendezni, hogy az a hitelező helyzetét rontsa.

Rendelkezhetnek-e a házastársak a vagyonukról haláluk esetére a házassági vagyonjogi szerződésben?

Igen, de erre külön szabály vonatkozik.

Ha a házastársak a vagyonjogi szerződésben a vagyonukról haláluk esetére rendelkeznek, az ilyen rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.

Ezért a házassági vagyonjogi szerződés és az öröklési rendelkezések egymáshoz való viszonyát minden esetben külön is meg kell vizsgálni.

Mikor szűnik meg a házassági vagyonjogi szerződés?

A szerződés megszűnhet többek között akkor, ha:

  • a felek azt az életközösség megkezdése előtt felbontják;
  • az életközösség fennállása alatt a felek a szerződést a jövőre nézve megszüntetik;
  • a bíróság a törvényben meghatározott esetben megszünteti;
  • a házassági életközösség megszűnik.

A törvény azonban külön kivételt tartalmaz arra az esetre, ha az életközösség a házastárs halála miatt szűnik meg, és a szerződés a házastársak közös végrendeleteként hatályosulhat.

Mi történik a vagyonjogi szerződés megszűnése után?

A szerződés megszűnése esetén a házastárs igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását.

Ha például a házastársak közszerzeményi rendszerben éltek, az elszámolásnál ennek a rendszernek a szabályait kell figyelembe venni.

Ha pedig a szerződés teljes vagy részleges vagyonelkülönítést írt elő, az elszámolás során az annak megfelelő szabályokat kell alkalmazni.

Házassági vagyonjogi szerződéssel kapcsolatos ügyében az aron.tarczay@avocat.hu e-mail címen kereshet

 

 

Szólj hozzá!
2026. augusztus 27. 13:00 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a házassági vagyonjog témakörében

Hol találjuk a házastársak vagyoni viszonyaira és a házassági vagyonjogi szerződésre vonatkozó szabályokat?

A házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Negyedik Könyvének IV. és VII. Fejezete tartalmazza.

A házastársak vagyoni viszonyainak általános szabályait a Ptk. 4:34–4:62. §-ai rendezik. Ezek között találjuk többek között a házastársi vagyonközösségre, a közös és különvagyonra, a közös vagyonnal való rendelkezésre, a vagyonközösség megszűnésére és a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseket.

A házassági vagyonjogi szerződésre a Ptk. 4:63–4:75. §-ai vonatkoznak. Ezek határozzák meg többek között azt, hogy milyen tartalmú szerződést köthetnek a házasulók vagy a házastársak, milyen alakisági követelményeknek kell megfelelni, milyen vagyonjogi rendszerek választhatók, illetve hogyan szűnik meg a szerződés. Ebben a témakörben önálló blogbejegyzés fog születni.

Milyen vagyonjogi rendszer vonatkozik a házastársakra, ha nem kötnek házassági vagyonjogi szerződést?

Ha a házasulók vagy a házastársak nem rendelkeznek ettől eltérően házassági vagyonjogi szerződésben, közöttük a házassági életközösség időtartama alatt a házastársi vagyonközösség, vagyis a törvényes vagyonjogi rendszer áll fenn. A törvényes vagyonjogi rendszer tehát automatikusan alkalmazandó, ha a felek nem választottak más rendszert.

Fontos azonban, hogy a vagyonközösség szempontjából nem feltétlenül a házasságkötés időpontja a döntő.

Mikortól áll fenn a házastársi vagyonközösség?

A törvényes vagyonjogi rendszer főszabály szerint a házastársi életközösség kezdetétől kezdődik.

Ez azt jelenti, hogy ha a házasulók már a házasságkötés előtt élettársként együtt éltek, és közöttük már ekkor létrejött a házastársi életközösség alapjául szolgáló életközösség, a törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul.

A házasság megkötésével a törvény vélelmezi az életközösség létrejöttét.

 

Mi történik, ha a házastársak között az életközösség átmenetileg megszakad?

Az életközösség átmeneti megszakadása önmagában nem szakítja meg a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát.

Kivételt jelent, ha a felek között a megszakadás időszakában vagyonmegosztásra került sor.

Ez azért lényeges, mert egy rövidebb különélés önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a házastársak vagyoni viszonyai szempontjából új időszak kezdődött.

Mi tartozik a házastársak közös vagyonába?

Házastársi vagyonközösség esetén közös vagyonba tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.

Tehát főszabály szerint nem az számít, hogy egy adott vagyontárgyat melyik házastárs szerzett meg, illetve kinek a nevén van, hanem az, hogy mikor és milyen jogcímen került a házastársak vagyonába.

A közös vagyonba tartoznak továbbá a közös vagyontárgyak terhei és – ha a törvény másként nem rendelkezik – a vagyonközösség fennállása alatt bármelyik házastárs által vállalt kötelezettségből eredő tartozások is.

A közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.

Mi az a különvagyon?

A különvagyon olyan vagyon, amely nem tartozik a házastársak közös vagyonába.

A Ptk. különösen az alábbiakat minősíti különvagyonnak:

  • a vagyonközösség létrejöttekor már meglévő vagyontárgy;
  • az örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy;
  • a házastárs szellemi tulajdonhoz kapcsolódó, őt mint létrehozót megillető vagyoni joga, bizonyos kivételekkel;
  • a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
  • a személyes használatára szolgáló, szokásos mértékű vagyontárgy;
  • a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy, illetve a különvagyon helyébe lépő érték.

Tehát: ha például az egyik házastárs a házassági életközösség fennállása alatt örököl egy lakóingatlant, az főszabály szerint az ő különvagyonába tartozik. Ha a különvagyon értékét később más vagyontárgy megszerzésére fordítják, a különvagyoni jelleg az új vagyontárgyra is vonatkozik.

A különvagyon haszna is különvagyon?

Nem.

A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, fenntartási költségek és terhek levonása után fennmarad, közös vagyonnak minősül.

Mikor válhat egy különvagyoni vagyontárgy közös vagyonná?

A Ptk. külön szabályt tartalmaz a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra.

Ha egy ilyen, eredetileg különvagyonba tartozó vagyontárgy a házastársi életközösség alatt egy másik hasonló vagyontárgy helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

Ez a szabály azonban nem általában minden különvagyoni vagyontárgyra vonatkozik, hanem csak a fent írt szűk körre.

Kié a vagyon, ha nem lehet bizonyítani, hogy közös vagy különvagyon?

A Ptk. fontos bizonyítási szabályt tartalmaz: ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy közös vagyonhoz tartoznak.

Ugyancsak vélelmezni kell, hogy a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítése a közös vagyonból történt.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vita esetén jelentősége lehet annak, hogy a házastársak milyen okiratokkal, bankszámlakivonatokkal, szerződésekkel vagy egyéb bizonyítékokkal tudják igazolni egy vagyontárgy különvagyoni eredetét.

Mely tartozások tartoznak a különvagyonhoz?

A különvagyonhoz tartozhat többek között az a tartozás, amelynek jogcíme már a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett.

Különvagyoni tartozás továbbá a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön adósságnak minősülő tartozás kamata.

A Ptk. további eseteket is meghatároz, például a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával kapcsolatos bizonyos tartozásokat, a különvagyonra vonatkozó rendelkezésből eredő kötelezettségeket, illetve egyes, a másik házastárs hozzájárulása nélkül vállalt vagy jogellenes magatartással okozott tartozásokat.

Fontos azonban, hogy egy tartozás házastársak egymás közötti vagyonjogi minősítése nem feltétlenül azonos azzal, hogy a hitelezővel vagy más harmadik személlyel szemben melyik házastárs felel.

Egyik házastárs szerződése automatikusan kötelezi a másik házastársat is?

Nem minden esetben.

A Ptk. bizonyos feltételek mellett vélelmezi, hogy a házastárs a közös vagyonra vonatkozó visszterhes szerződését a másik házastárs hozzájárulásával kötötte meg.

A vélelem azonban megdőlhet, ha például a szerződő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá.

Külön szabályok vonatkoznak a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezésére, illetve a foglalkozás vagy az egyéni vállalkozói tevékenység körében kötött szerződésekre is.

Eladhatja-e az egyik házastárs a közös vagyont a másik hozzájárulása nélkül?

Főszabály szerint a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek.

Különösen fontos szabály vonatkozik a közös lakásra.

A házastárs a másik házastárs hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a közös lakást magában foglaló ingatlannal. Ugyancsak nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére.

Ezekben az esetekben a másik házastárs hozzájárulását nem lehet vélelmezni.

Mi történik, ha az egyik házastárs a másik hozzájárulása nélkül köt szerződést?

Ha a másik házastárs hozzájárulása nem áll fenn, és a hozzájárulás nem is vélelmezhető, illetve a vélelem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért a hozzájárulást nem adó házastárs főszabály szerint nem felel.

A hozzájárulása nélkül kötött szerződés vele szemben hatálytalan, ha a szerződő harmadik személy rosszhiszemű volt, vagy a szerződésből számára ingyenes előny származott.

Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a törvény a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezi.

Mikor szűnik meg a házastársi vagyonközösség?

A házastársi vagyonközösség megszűnik, ha:

  • a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják;
  • a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti; vagy
  • a házassági életközösség megszűnik.

A vagyonközösség megszűnése azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a közös vagyon is azonnal megosztásra került. A megszűnés és a tényleges vagyonmegosztás időben elválhat egymástól.

Kérhető-e a vagyonközösség megszüntetése már a házasság fennállása alatt?

Igen, de csak indokolt esetben.

A bíróság bármelyik házastárs kérelmére, indokolt esetben megszüntetheti a vagyonközösséget akkor is, ha a házassági életközösség még fennáll.

Ilyen eset lehet például, ha az egyik házastárs a másik hozzájárulása nélkül olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely veszélyeztetheti a másik házastársat a közös vagyonból megillető részesedést.

Hasonlóan jelentős körülmény lehet bizonyos vállalkozási vagy végrehajtási, felszámolási helyzet, illetve ha az egyik házastársat olyan gondnokság alá helyezik, amely vagyoni ügyeit érinti.

A bíróság általi megszüntetés után a házastársak vagyoni viszonyaira a továbbiakban – az életközösség fennállása alatt – a vagyonelkülönítés szabályai vonatkoznak.

Hogyan történik a közös vagyon megosztása?

A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását.

A házastársak ezt egymás között szerződéssel is rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

A közös vagyonhoz tartozó ingók megosztása, ha a megosztást ténylegesen végrehajtották a fenti feltételeknek meg nem felelő magánokiratban is megtörténhet.

Ha a felek között nem jön létre megállapodás, vagy az nem rendezi a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényt, a vagyonmegosztást és a rendezetlen igényeket a bíróságtól lehet kérni.

Mit jelent a megtérítési igény a házastársi vagyonjogban?

A vagyonmegosztás során nem pusztán azt kell megvizsgálni, hogy milyen közös vagy különvagyoni vagyontárgyak vannak.

Elszámolási kérdésként felmerülhet például, ha a közös vagyonból valamelyik házastárs különvagyonára fordítottak pénzt, vagy az egyik házastárs különvagyonából közös vagyontárgy megszerzését, fenntartását finanszírozták.

A Ptk. alapján ilyen esetekben megtérítési igény érvényesíthető.

Például: ha az egyik házastárs házasság előtti, különvagyoni ingatlanának jelentős felújítását a közös vagyonból finanszírozzák, a vagyonmegosztás során felmerülhet a közös vagyonból a különvagyonra fordított összeg elszámolásának kérdése.

Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás esetén a megtérítésre jogosult házastárs akár az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra is igényt tarthat.

 

Házassági vagyonjogi problémájával kereshet az aron.tarczay@avocat.hu e-mail címen.

Szólj hozzá!
2026. augusztus 21. 22:16 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a végrendelettel kapcsolatban

 

Bár a törvény részletesen szabályozza a végrendelkezés lehetőségeit és a végrendeletek alaki követelményeit, a gyakorlatban számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy mikor érvényes egy végrendelet, ki lehet örökös, milyen hibák vezethetnek érvénytelenséghez, illetve mikor veszti hatályát egy korábban megtett végintézkedés.

Ebben a bejegyzésben a témakörrel kapcsolatban felmerülő egyes gyakorlati kérdéseket vizsgáljuk meg.

Hol találjuk meg a végrendelettel kapcsolatos legfontosabb szabályokat?

A végrendeletre vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) hetedik könyvének  rendelkezései között találjuk.

A Ptk. 7:10. §-a rögzíti a végintézkedési szabadság alapelvét: az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet.

A törvény ugyanakkor szigorú formai követelményeket állít a végrendelettel szemben. Ennek oka, hogy a végrendelet az örökhagyó halála után fejti ki hatását, amikor már nincs lehetőség arra, hogy az örökhagyó nyilatkozatának tartalmát vagy valódi akaratát személyesen tisztázza.

Éppen ezért a végrendeleteknél különösen nagy jelentősége van annak, hogy az okirat megfeleljen a törvényben meghatározott alaki követelményeknek.

Ki tehet végrendeletet?

A végrendelkezés személyes jognyilatkozat: végrendelkezni személyesen lehet.

Ez azt jelenti, hogy az örökhagyó helyett más személy nem tehet érvényesen végrendeletet. A végrendeletből egyértelműen ki kell tűnnie annak is, hogy az okirat az örökhagyótól származó, halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmaz.

A végrendeletnek tehát nem pusztán valamely vagyontárgy sorsáról kell rendelkeznie, hanem annak az örökhagyó halála esetére szóló rendelkezésnek kell lennie.

Milyen fajtái vannak a végrendeletnek?

A Ptk. három formát különböztet meg:

  1. közvégrendeletet,

  2. írásbeli magánvégrendeletet,

  3. szóbeli végrendeletet.

A szóbeli végrendelet azonban csak kivételes esetben tehető, ezért a gyakorlatban elsősorban a közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet jön szóba.

Mi a közvégrendelet?

Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni. A közvégrendelet alaki érvényességére főszabály szerint a közjegyzői okiratokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A törvény ugyanakkor meghatározza azt is, hogy ki előtt nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni. Ilyen a végrendelkezőnek vagy házastársának, élettársának hozzátartozója, illetve gyámja vagy gondnoka.

Külön szabály vonatkozik arra is, ha a közvégrendeletben a közreműködő személy vagy annak hozzátartozója részesülne. Az ilyen juttatás érvénytelen.

Ki tehet érvényesen csak közvégrendeletet?

A törvény bizonyos személyek számára az írásbeli magánvégrendelet helyett kizárólag a közvégrendelet lehetőségét biztosítja.

Így a korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet.

Ugyancsak kizárólag közvégrendelet formájában végrendelkezhet az, aki vak, írástudatlan, vagy olyan állapotban van, hogy olvasni vagy a nevét aláírni nem képes.

Milyen nyelven lehet írásbeli magánvégrendeletet tenni?

Írásbeli magánvégrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért.

Sajátkezűleg írt végrendelet esetén ezen a nyelven írni is tudnia kell, míg a más által írt végrendelet esetén az a követelmény, hogy a végrendelkező az adott nyelven olvasni tudjon.

Gyorsírással, illetve a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készített magánvégrendelet érvénytelen.

Mi a különbség a sajátkezűleg írt és a más által írt végrendelet között?

Írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező maga is megírhat, de más személy is leírhatja helyette.

Fontos azonban, hogy a gépírás akkor sem minősül sajátkezű írásnak, ha maga a végrendelkező gépeli be a szöveget. Ugyanezért egy számítógépen elkészített, majd kinyomtatott végrendelet nem tekinthető sajátkezűleg írt végrendeletnek.

Milyen feltételeknek kell megfelelnie a sajátkezűleg írt végrendeletnek?

A sajátkezűleg írt magánvégrendelet egyik legfontosabb követelménye, hogy az örökhagyó azt elejétől végéig maga írja és maga is írja alá.

Emellett az okiratból ki kell tűnnie a végrendelet készítési idejének.

Ha a végrendelet több különálló lapból áll, minden lapot folyamatos sorszámozással kell ellátni.

 

Mikor érvényes a más által írt magánvégrendelet?

Ha a végrendeletet nem maga az örökhagyó írja, akkor szigorúbb alaki követelményeknek kell megfelelni.

A végrendelkezőnek a végrendeletet két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia. Ha már korábban aláírta, akkor a két tanú együttes jelenlétében el kell ismernie, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja.

Ezt követően a tanúknak is alá kell írniuk a végrendeletet, és aláírásuknál tanúi minőségüket is fel kell tüntetniük.

Alternatív megoldás, ha az örökhagyó a végrendeletet aláírja, majd azt – akár nyílt, akár zárt iratként – személyesen, végrendeletként feltüntetve közjegyzőnél letétbe helyezi.

 

Mi történik, ha a végrendelet több lapból áll?

A több különálló lapból álló végrendeletnél különösen fontosak a sorszámozási és aláírási követelmények.

Sajátkezűleg írt magánvégrendelet esetén minden lapot folyamatos sorszámozással kell ellátni.

Más által írt magánvégrendelet esetén szintén szükséges a folyamatos sorszámozás, továbbá minden lapot alá kell írnia a végrendelkezőnek és – ha tanúk szükségesek – mindkét tanúnak.

 

Ki lehet a végrendelet tanúja?

Tanúként nem járhat el az, aki a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes.

Nem lehet tanú továbbá kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú, illetve az a nagykorú sem, akinek cselekvőképességét olyan részben korlátozták, amely kizárja tanúkénti közreműködését.

Írástudatlan személy sem lehet írásbeli magánvégrendelet tanúja.

Fontos ugyanakkor, hogy a tanúnak nem kell ismernie a végrendelet tartalmát, és azt sem szükséges tudnia, hogy végrendelet elkészítésénél működik közre.

 

Mi történik, ha a tanú vagy a végrendelet elkészítésében közreműködő személy örökölne?

A törvény ilyen esetekre külön korlátozást állít fel.

Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás főszabály szerint érvénytelen.

Kivétel, ha a végrendeletnek ezt a részét maga az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta.

A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt.

Közreműködőnek minősülhet például a végrendelet megfogalmazója, szerkesztője vagy leírója, illetve minden olyan személy, akinek tevékenysége a végrendelet tartalmának érdemi befolyásolására lehetőséget ad.

Ezért különösen körültekintően kell eljárni akkor, ha a végrendelet elkészítésében olyan személy segít, aki maga vagy hozzátartozója a végrendelet alapján részesülne.

 

Mi a helyzet akkor, ha a végrendeletben egy jogi személy, például egy alapítvány részesül?

Ilyen esetben sem lehet figyelmen kívül hagyni a közreműködő személyekre vonatkozó szabályokat.

Ha jogi személy javára történik juttatás, nem lehet tanú például a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, képviselője, felügyelőbizottsági tagja vagy munkavállalója.

A törvény szerint az ilyen személy közreműködése a jogi személynek rendelt juttatást érvénytelenné teszi.

 

Mikor lehet szóbeli végrendeletet tenni?

A szóbeli végrendelet kivételes lehetőség.

Szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé.

Önmagában tehát az, hogy valaki egyszerűbbnek tartja szóban elmondani végakaratát, nem alapozza meg a szóbeli végrendelet érvényességét.

 

Milyen feltételekkel érvényes a szóbeli végrendelet?

A végrendelkezőnek két tanú együttes jelenlétében kell végakaratát teljes terjedelmében szóban előadnia, olyan nyelven, amelyet a tanúk értenek.

Egyidejűleg ki kell jelentenie, hogy a szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.

Jelnyelvet használó végrendelkező esetén a végakarat jelnyelven is előadható.

A szóbeli végrendeletnél is alkalmazni kell a tanúkra és érdekeltségükre vonatkozó korlátozásokat. Eltérés azonban, hogy a szóbeli végrendelet tanújának nem kell írnia tudnia.

 

Meddig hatályos a szóbeli végrendelet?

Ha az örökhagyó rendkívüli helyzete megszűnik, és ezt követően megszakítás nélkül harminc napon át nehézség nélkül készíthetett volna írásbeli végrendeletet, a szóbeli végrendelet hatályát veszti.

Ezért a szóbeli végrendelet nem arra szolgál, hogy az örökhagyó tartósan helyettesítse vele az írásbeli végrendeletet.

 

Lehet-e két embernek közös végrendelete?

Főszabály szerint két vagy több személynek ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.

A törvény azonban kivételt tesz a házastársak életközösségének fennállása alatt készített közös végrendelettel.

A házastársak közös végrendelete meghatározott alaki feltételek mellett lehet érvényes, így például közvégrendelet formájában, illetve az írásbeli közös végrendeletre vonatkozó külön szabályok betartásával.

A több lapból álló közös végrendeletre is speciális aláírási szabályok vonatkoznak.

 

Hogyan kell értelmezni a végrendeletet, ha annak szövege nem egyértelmű?

A végrendelet értelmezésekor elsődleges szempont az örökhagyó feltehető akarata.

A Ptk. szerint kétség esetén a végrendeletet úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság egy alaki hibás végrendeletet pusztán az örökhagyó feltételezett akarata alapján érvényessé tehetne.

A végrendelet értelmezésének szabálya tehát nem szolgálhat az alaki érvénytelenség orvoslására.

 

Ki lehet örökös a végrendelet alapján?

Az örökhagyó egy vagy több személyt is örökössé nevezhet.

Örökös az, akinek az örökhagyó a hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.

Ha az örökhagyó több örököst nevez, de nem határozza meg, hogy milyen arányban örököljenek, akkor főszabály szerint egyenlő arányban részesednek.

A végrendeletben ezért célszerű egyértelműen meghatározni az örökrészeket, különösen akkor, ha az örökhagyó több személy javára kíván rendelkezni.

 

Mi történik, ha a végrendelet csak bizonyos vagyontárgyakról rendelkezik?

Nem szükséges, hogy a végrendelet az egész hagyatékról rendelkezzen.

Ha a végrendelet a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész tekintetében főszabály szerint törvényes öröklésnek van helye, feltéve, hogy a törvény vagy maga a végrendelet alapján nincs ettől eltérő eredmény.

 

Mi az a helyettes örökös?

Az örökhagyó arra az esetre is rendelkezhet, ha az általa nevezett örökös kiesik az öröklésből.

Ilyenkor más személyt nevezhet helyettes örökössé.

Ha a nevezett örökös egyben az örökhagyó törvényes örököse is, és a végrendelet másként nem rendelkezik, bizonyos esetekben a kiesett örökös leszármazója tekinthető helyettes örökösnek.

A helyettes örökös nevezése különösen akkor lehet fontos, ha az örökhagyó szeretné elkerülni, hogy az általa kiválasztott örökös kiesése miatt teljesen más személyek örököljenek.

 

Mi az utóörökös-nevezés?

Az utóörökös-nevezés és a helyettes örökös nevezése nem ugyanaz.

Főszabály szerint érvénytelen az olyan rendelkezés, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében egy meghatározott eseménytől vagy időponttól az addigi örököst más személy váltja fel.

A törvény ugyanakkor meghatározott esetekben lehetővé teszi az utóörökös nevezését, így például az elsőként nevezett örökös házastársára háramlott hagyaték tekintetében, annak halála esetére.

Külön szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor az elsőként nevezett örökös leszármazó, és a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel.

 

Ki zárható ki a törvényes öröklésből?

Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személy örökössé nevezésével vagy kifejezett végrendeleti nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből.

A kizárást főszabály szerint nem kell indokolni.

Fontos azonban, hogy a kötelesrészre jogosult személyt a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből lehet kizárni. A törvényes öröklésből való kizárás ezért nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kizárt személy minden esetben semmilyen igényt nem támaszthat a hagyatékkal szemben.

 

Mi a különbség az örökös és a hagyományos között?

A végrendeletben nemcsak örököst lehet nevezni.

Hagyomány az, ha az örökhagyó a hagyatékban meglévő valamely vagyontárgyat meghatározott személynek juttatja anélkül, hogy az ilyen részesedés öröklésnek minősülne.

Hagyomány lehet az is, amikor az örökhagyó az örökösét arra kötelezi, hogy valamely személy részére vagyoni szolgáltatást teljesítsen.

A hagyomány ezért jól használható olyan esetekben, amikor az örökhagyó nem kívánja az érintett személyt általános örökössé tenni, hanem csak egy meghatározott vagyontárgyat vagy vagyoni előnyt szeretne neki juttatni.

 

Mi az a meghagyás?

Meghagyás esetén az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt valamilyen kötelezettséggel terheli.

Ilyen lehet például, ha az örökhagyó az örökösét arra kötelezi, hogy egy harmadik személy javára meghatározott szolgáltatást teljesítsen.

A meghagyás tehát elsősorban kötelezettséget jelent, amelynek teljesítését a törvényben meghatározott személyek követelhetik.

Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.

 

Mi történik, ha az egyik örökös kiesik?

Ha az örökhagyó több személyt nevezett örökössé, és egyikük kiesik, a kieső örökös helyére bizonyos esetekben helyettes örökös léphet.

Ha nincs helyettes örökös, meghatározott feltételek mellett növedékjog érvényesülhet.

Ennek lényege, hogy a kieső örökösnek szánt részesedés a többi nevezett örökös részesedését növelheti.

A törvény külön szabályokat tartalmaz arra az esetre is, ha a kieső örökös maga is az örökhagyó törvényes örököse lett volna.

 

Mikor támadható meg a végrendelet?

A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanságát megtámadással lehet érvényesíteni.

A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség vagy hatálytalanság okát.

Megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végrendelet alapján rá rótt kötelezettségtől, illetve más tehertől mentesülne.

A megtámadás joga az öröklés megnyílásától számított öt év alatt évül el.

Fontos továbbá, hogy a megtámadás joga az öröklés megnyílása után arról való lemondással is megszűnhet. Ilyen lemondásnak minősülhet az a nyilatkozat is, amelyben a megtámadásra jogosult a végrendeletet érvényesnek vagy hatályosnak ismeri el.

 

Milyen okok miatt lehet érvénytelen egy végrendeleti rendelkezés?

A Ptk. több olyan okot is meghatároz, amely miatt valamely végrendeleti rendelkezés érvénytelen lehet.

Érvénytelen például a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, illetve az érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel.

A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés szintén érvénytelen, míg a jogellenes bontó feltételt figyelmen kívül kell hagyni.

A feltétel érvénytelensége főszabály szerint nem eredményezi automatikusan az egész végrendeleti rendelkezés érvénytelenségét. Kivételt jelent, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg.

 

Érvénytelen lehet a végrendeleti rendelkezés, ha az örökhagyó a nyilatkozatának tartalmában tévedett, vagy egyáltalán nem akart ilyen tartalmú nyilatkozatot tenni. Ugyancsak érvénytelenséghez vezethet, ha az örökhagyót a rendelkezés megtételére valamely téves feltevés vagy utóbb meghiúsult várakozás indította. Érvénytelen továbbá az a rendelkezés, amelyre az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá. Mindez azonban akkor vezet érvénytelenséghez, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést az adott körülmény nélkül egyébként nem tette volna meg.

 

Utólag érvényessé tehető egy hibás végrendeleti rendelkezés?

Bizonyos esetekben igen.

Ha az érvénytelen rendelkezés oka az örökhagyó akarati hibája, a rendelkezés érvényessé válhat, ha az örökhagyó azt később a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.

 

Hogyan lehet visszavonni a végrendeletet?

A végrendelet visszavonással hatálytalanná válik.

A visszavonásra főszabály szerint a végrendelet tételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ha az örökhagyó újabb írásbeli végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni.

A korábbi végrendeletnek azonban azok a rendelkezései, amelyek az újabb végrendelettel nem ellentétesek, főszabály szerint hatályban maradnak, kivéve, ha az örökhagyó eltérő akarata állapítható meg.

Ezért egy új végrendelet elkészítésekor célszerű egyértelműen rendezni, hogy az örökhagyó korábbi végintézkedéseit teljes egészében vagy csak részben kívánja-e visszavonni.

 

Mi történik, ha a végrendeletet fizikailag megsemmisítik?

Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezési képességgel rendelkező örökhagyó, vagy az ő beleegyezésével más megsemmisíti.

Ha a magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de halála után nem kerül elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy az örökhagyó megsemmisítette.

Más a helyzet, ha az okirat az örökhagyó akaratán kívül semmisül meg vagy tűnik el. Ilyen esetben a közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet főszabály szerint nem veszti hatályát pusztán emiatt.

Mi történik, ha a közjegyzőnél letett végrendeletet visszaveszik?

Ha az örökhagyó a magánvégrendeletét közjegyzőnél letétbe helyezte, majd azt visszaveszi, a végrendelet hatályát veszti.

Ezért a közjegyzőnél történő letétbe helyezés és annak későbbi visszavétele nem pusztán az okirat fizikai helyének megváltozását jelenti, hanem a végrendelet hatályára is kihat.

Mi történik a házastárs vagy élettárs javára tett végrendelettel, ha később megszakad az életközösség?

A házastárs vagy élettárs javára az életközösség fennállása alatt tett végrendelet bizonyos feltételek mellett hatálytalanná válhat.

Ehhez az szükséges, hogy az öröklés megnyílásakor, vagyis az örökhagyó halálakor az életközösség már ne álljon fenn, az eset körülményeiből pedig nyilvánvaló legyen, hogy az életközösség helyreállítására nem volt kilátás.

További feltétel, hogy az örökhagyó ne akarta volna a házastársát vagy élettársát ennek ellenére juttatásban részesíteni.

Ez a szabály jól mutatja, hogy a végrendelet hatálya nem kizárólag attól függ, hogy az okiratot mikor és milyen formában készítették el: az öröklés megnyílásakor fennálló körülményeknek is jelentőségük lehet.

Mi történik, ha a végrendelet egy része érvénytelen?

Nem feltétlenül válik az egész végrendelet érvénytelenné.

Ha a végrendelet több rendelkezést tartalmaz, és ezek közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a többi rendelkezés főszabály szerint érvényes, illetve hatályos marad.

Kivételt jelent, ha az örökhagyó maga másként rendelkezett, vagy a végrendelet részleges fennmaradása ellentétes lenne az örökhagyó feltehető akaratával.

Mire érdemes különösen figyelni végrendelet készítésekor?

A végrendelet készítésekor nemcsak arra érdemes figyelni, hogy az örökhagyó mit szeretne, hanem arra is, hogy ezt jogilag megfelelő formában fejezze ki.

Különösen fontos:

  1. a végrendelet egyértelmű végrendeleti jellege;

  2. az örökhagyó személyes nyilatkozata;

  3. az előírt alaki követelmények pontos betartása;

  4. a végrendelet keltezése;

  5. több lap esetén a megfelelő sorszámozás és aláírás;

  6. a tanúk személyének gondos megválasztása;

  7. a tanúk és egyéb közreműködők érdekeltségének vizsgálata;

  8. az örökösök és örökrészek egyértelmű meghatározása;

  9. szükség esetén helyettes örökös nevezése;

  10. a korábbi végrendeletek és az új végrendelet egymáshoz való viszonyának egyértelmű rendezése.

A végrendeletnél különösen igaz, hogy egy látszólag apró formai hiba az örökhagyó halála után komoly jogvitát eredményezhet. Ezért összetettebb hagyatéki viszonyok, jelentős vagyon, több örökös, vállalkozás, ingatlanok vagy családi konfliktus esetén célszerű a végrendeletet megfelelő jogi segítséggel elkészíteni.

A végrendelet ugyanis nem pusztán egy családi dokumentum: olyan jognyilatkozat, amelynek érvényességét és értelmezését az örökhagyó halála után már más személyek és végső soron a jog alkalmazói vizsgálhatják.

A cél ezért nemcsak az, hogy az örökhagyó akarata „le legyen írva”, hanem az is, hogy az akarata jogilag érvényes és a lehető legegyértelműbb formában jusson kifejezésre.

Szükség esetén végrendelettel kapcsolatos ügyében tudok segíteni: aron.tarczay@avocat.hu

Szólj hozzá!
2021. november 22. 09:16 - dr. Tarczay Áron

A veszélyhelyzet során a jogi személyek működésére vonatkozó szabályok a 502/2020. (XI. 16.) Korm. rendelet szerint

A SARS-CoV-2 koronavírus-világjárvány kitörése óta a Magyarországon elrendelt veszélyhelyzet, illetve ennek átmeneti megszűnése idején fennállt járványügyi készültség időszaka alatt a jogi személyeket érintően a Ptk. szabályaitól eltérő speciális szabályok vannak hatályban, melyek ezen időszak alatt is változtak. Jelen cikkben a cikk megírásakor (2021. novembere) hatályos, a 502/2020. (XI. 16.) Korm. rendeletben található szabályokat foglalom össze, melyek hatálya jelenleg 2021. 12. 31-ig van meghosszabbítva, de mivel korábban is több alkalommal hosszabbította meg a jogalkotó a rendelet hatályát, így elképzelhető, hogy ezek a szabályok hosszabb időre velünk maradnak.

 

Külön kiemelem, hogy a korábbi szabályozástól eltérően a jogi személy ügyvezetése a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó ügyben már nem határozhat. Ha a veszélyhelyzet ideje alatt 2021. június 1-ig a jogi személy ügyvezetése a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendezések alkalmazásával a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó ügyben határozott, e döntést legkésőbb 2021. október 15. napjára összehívandó rendkívüli döntéshozó szervi ülés napirendjére kellett tűzni.

 

A) A jogi személy szerveinek ülésezésére vonatkozó szabályok

 

 

A/1) A döntéshozó szerv ülései

 

 

A döntéshozó szervek személyes részvétel mellett megtartott ülésének tilalma megszűnt, azok személyes részvétel mellett megtarthatóak, azonban fennmaradt az a rendelkezés, hogy jogi személy döntéshozó szervének (pl. egyesületek közgyűlése, küldöttgyűlése, gazdasági társaságok taggyűlése, közgyűlésem stb.)

a) ülése a tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével történő részvételével is megtartható, vagy

b) határozathozatalára – ha a jogi személyre vonatkozó törvényi előírás az ülés tartása nélküli döntéshozatalt nem zárja ki – az ügyvezetés kezdeményezésére ülés tartása nélkül is sor kerülhet,

akkor is, ha a jogi személy létesítő okirata e lehetőségekről és annak feltételeiről nem rendelkezik.

 

Elmondható tehát, hogy jelenleg személyes részvétel, videokonferencia és írásos szavazás útján is tud a döntéshozó szerv határozatot hozni akkor is, ha a létesítő okirat utóbbi két lehetőséget nem említi és nem szabályozza.

 

A rendelet kimondja ugyan, hogy a fenti szabály alkalmazásának különösen abban az esetben van helye, ha a döntéshozó szerv ülése az érintett létszám miatt az ülés tervezett megtartása idején hatályos járványügyi korlátozások miatt előreláthatóan nem tartható meg a tagok teljes létszámban való személyes megjelenése mellett, de a „különösen” szó használata folytán úgy tűnik, hogy nem szükséges ezt a határozathozatali módot indokolni a járványhelyzettel. A videokonferencia útján történő döntéshozatali mód akkor is alkalmazható, ha a döntéshozó szerv ülésén egyes tagok személyesen megjelennek.

 

Ha jogszabály a jogi személy döntéshozó szerve ülésének nyilvánosságát írja elő (pl. közhasznú szervezetek döntéshozó szerve esetén), akkor az írásos szavazás nem alkalmazható.

 

Ha a jogi személy létesítő okirata az elektronikus hírközlő eszközök használatának, illetve az ülés tartása nélküli döntéshozatalnak a szabályairól nem, vagy a rendeletben foglaltaktól eltérően rendelkezik, ezeknek a szabályoknak a megállapítására és a tagokkal való közlésére a jogi személy ügyvezetése – több önállóan eljáró vezető tisztségviselő esetén a munkáltatói jogok gyakorlására feljogosított vezető tisztségviselő – jogosult a következő rendelkezések betartása mellett:

a) a napirendre vonatkozó részletes tájékoztatás nem mellőzhető (a napirendet a meghívóban olyan részletességgel kell feltüntetni, hogy a szavazásra jogosultak a tárgyalni kívánt témakörökben álláspontjukat kialakíthassák), és a határozat tervezetét a taggal közölni kell,

b) elektronikus hírközlő eszköz útján való jelenlétre vonatkozóan

ba) meg kell határozni az igénybe vehető elektronikus hírközlő eszközöket és informatikai alkalmazásokat, és

bb) ha a jogi személy ügyvezetése a tagokat (képviselőiket) személyesen nem ismeri, meg kell határozni a személyazonosság igazolásának módját,

c) ülés tartása nélküli döntéshozatal esetén

ca) a szavazat megküldésére legalább 15 napot kell biztosítani,

cb) az ülés tartása nélküli döntéshozatal során a Ptk. határozatképességre és szavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot megküldenek az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag vagy alapító jelenléte a határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén; a szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő három napon belül - ha valamennyi tag vagy alapító szavazata ezt megelőzően érkezik meg, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napjától számított három napon belül – az ügyvezetés megállapítja a szavazás eredményét, és azt további három napon belül közli a tagokkal vagy az alapítókkal. A határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja, ha valamennyi szavazat korábban beérkezik, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napja.

cc) a tag a döntéshozó szerv ülésének összehívását vagy az elektronikus hírközlő eszköz útján való megtartását nem kezdeményezheti,

cd) a tag szavazata akkor érvényes, ha abból egyértelműen megállapítható a tag személye (név, lakóhely vagy székhely, szervezet esetén képviselőjének neve), a szavazásra bocsátott határozattervezet megjelölése – több határozati javaslat esetén a határozattervezetek sorszáma – és az arra adott szavazat, és

ce) a tag a szavazatát a törvényben meghatározott, alább ismertetendő elektornikus módon is megküldheti.

 

A jogi személy felügyelőbizottsága tagjának és a jogi személy állandó könyvvizsgálójának tájékoztatására és a döntéshozó szerv ülésén való részvételére a tagokkal azonos módon kerül sor.

 

A jogi személy erre kijelölt vezető tisztségviselője vezeti le a döntéshozó szerv ülését és készíti el a döntéshozó szerv ülésének jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell az ülés megtartásának körülményeit is. Ha az ülésen valamennyi tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vesz részt, jelenléti ívet nem kell készíteni, azonban a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ülésen elektronikus hírközlő eszköz útján részt vevő tagok adatait. Egyéb esetben a jelenléti íven kell feltüntetni az ülésen elektronikus hírközlő eszköz útján részt vevő tagok adatait. Ha az ülésen valamennyi tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vesz részt, a jegyzőkönyvet az ülést levezető vezető tisztségviselő írja alá.

 

A jogi személy ügyvezetése köteles – ideértve a rendelkezésére álló elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz segítésével történő tájékoztatást is – megtenni mindent annak érdekében, hogy a tagok a döntéshozatallal összefüggő, tájékoztatást és okiratokat megkapják, valamint, hogy a meghozott döntésekről tájékoztatást kapjanak.

 

A/2) Az egyéb testületek ülései

 

Az A/1. Pontban tehát a döntéshozó szervek üléseire vonatkozó szabályokat tekintettük át. Ugyanakkor az egyéb testületi szervekre is tartalmaz a rendelet speciális szabályokat az átmeneti időszakra.

 

A jogi személy vezető tisztségviselőkből álló ügyvezető testülete (pl. egyesületi elnökség, részvénytársaság igazgatósága, stb.), felügyelőbizottsága, audit bizottsága, valamint jogszabály vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján létrehozott más testületi szerve (a továbbiakban együtt: testület) üléseit elektronikus hírközlő eszköz útján vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevételével is megtarthatja, vagy írásbeli egyeztetést folytathat és a jogi személy irányításával kapcsolatos döntéseket írásban is meghozhatja. Az ülésezésre és a döntéshozatal szabályaira a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával meghatározott eljárásrend e törvény hatálya alatt is alkalmazható. Ha az elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz útján való tanácskozás és döntéshozatal szabályaira nincs elfogadott eljárásrend vagy az eltér az e törvényben foglaltaktól, az ülésezés és a döntéshozatal szabályait a testület elnöke, akadályoztatása esetén helyettese, ennek hiányában az elnök által kijelölt, mindezek hiányában az ügyvezetés által felkért tag határozza meg és közli az érintettekkel. Az írásbeli egyeztetés és döntéshozatal elektronikus üzenetváltással (e-mail) is történhet.

 

  B) Jognyilatkozatok megtételének módja az átmeneti időszakban

 

Ha a jogi személy létesítő okirata eltérően nem rendelkezik, a jogi személy szervei az írásbeli jognyilatkozatokat – ideértve a döntéshozó szerv működésével összefüggő okiratokat is (pl. közgyűlési meghívó) – minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel, ennek hiányában azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással való hitelesítéssel aláírva a tag elektronikus levelezési címére (e-mail) is megküldhetik.

 

A tagok a jogi személlyel kapcsolatos jognyilatkozataikat elektronikus üzenetben (e-mail) is közölhetik a jogi személlyel. Ha a jogi személy létesítő okiratából más nem következik, a jogi személy tagnak a jognyilatkozatát minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással, ennek hiányában azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással való hitelesítéssel kell aláírnia. Ha a jogi személy létesítő okiratából más nem következik, a természetes személy tag a jognyilatkozata elektronikus aláírására nem köteles, azonban a jognyilatkozatnak a tag azonosíthatóságához szükséges adatokat tartalmaznia kell.

 

A fenti, elektronikus üzenetben foglalt nyilatkozat elektronikus írásbeli jognyilatkozatnak minősül.

 

Látható tehát, hogy míg a jogi személy, illetve a jogi személy szintén jogi személy tagja a jognyilatkozatait csak biztonságos azonosítás mellett teheti meg, a természetes személy tagok vonatkozásában hitelesnek kell elfogadni olyan nyilatkozatokat is, melyek során nem kellően bizonyítható a nyilatkozattevő személye. (Jó esetben a jogi személy rendelkezhet saját tagjai e-mail címeinek nyilvántartásával, de ilyen nyilvántartás hiányában kérdés, hogy egy ismeretlen e-mail címről érkező, a tag adatait tartalmazó nyilatkozat vonatkozásában miért lenne igazolt, hogy azt a tag küldte.)

Szólj hozzá!
2020. június 24. 13:53 - dr. Tarczay Áron

A jogi személyek működésére vonatkozó szabályok a veszélyhelyzet megszűnését követő átmeneti időszakban

A 2020. évi LVII. törvénynek a jogi személyek működésére vonatkozó szabályozása

A jogi személyek működésére vonatkozó szabályok a veszélyhelyzet megszűnését követő átmeneti időszakban

 

A 2020. évi LVII. törvény 1. §-ban az Országgyűlés felhívta a Kormányt, hogy a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzetet az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg. Ennek megfelelően a Kormány 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendelete 2020. június 18-i hatállyal a veszélyhelyzetet megszüntette.

 

Mivel a veszélyhelyzet megszűnésével a Kormány veszélyhelyzetre tekintettel kapcsolatban kapott különleges felhatalmazása alapján született kormányrendeletek is hatályukat vesztik, így a továbbiakban a 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet sem alkalmazható.

 

Ugyanakkor a jogalkotó – ahogy sok más jogviszonyban is hasonlóan döntött – a jogi személyek működésével kapcsolatban sem szerette volna minden átmenet nélkül visszavezetni a korábbi – elsősorban a Ptk-ban rögzített – szabályokat, így a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvényben a jogi személyek működésére vonatkozóan is számos átmeneti szabályt helyezett el a törvény 51. alcímében.

 

A polgári jogi szabályok alapján létrejött jogi személyekre és a nem jogi személy szervezetekre a Ptk. rendelkezéseit, illetve a jogi személyre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket 2020. december 31. napjáig az ebben a fent írt alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

 

Ebben a cikkben e szabályokat kívánom ismertetni azzal, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó speciális szabályok ismertetésétől – terjedelmi okokból – ezúttal is eltekintek.

 

 

 

A) A jogi személy szerveinek ülésezésére vonatkozó szabályok az átmeneti időszakban

 

 

A/1) A döntéshozó szerv ülései

 

 

Bár a rendezvények – így a döntéshozó szervek személyes részvétel mellett megtartott ülésének tilalma – megszűnt, mégis fennmaradt a veszélyhelyzeti szabályozásból az a rendelkezés, hogy jogi személy döntéshozó szervének (pl. egyesületek közgyűlése, küldöttgyűlése, gazdasági társaságok taggyűlése, közgyűlésem stb.)

a) ülése a tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével történő részvételével is megtartható, vagy

b) határozathozatalára – ha a jogi személyre vonatkozó törvényi előírás az ülés tartása nélküli döntéshozatalt nem zárja ki – az ügyvezetés kezdeményezésére ülés tartása nélkül is sor kerülhet,

akkor is, ha a jogi személy létesítő okirata e lehetőségekről és annak feltételeiről nem rendelkezik.

 

Elmondható tehát, hogy jelenleg személyes részvétel, videokonferencia és írásos szavazás útján is tud a döntéshozó szerv határozatot hozni akkor is, ha a létesítő okirat utóbbi két lehetőséget nem említi és nem szabályozza.

 

A törvény kimondja ugyan, hogy a fenti szabály alkalmazásának különösen abban az esetben van helye, ha a döntéshozó szerv ülése az érintett létszám miatt az ülés tervezett megtartása idején hatályos járványügyi korlátozások miatt előreláthatóan nem tartható meg a tagok teljes létszámban való személyes megjelenése mellett, de a „különösen” szó használata folytán úgy tűnik, hogy nem szükséges ezt a határozathozatali módot indokolni a járványhelyzettel. A videokonferencia útján történő döntéshozatali mód akkor is, ha a döntéshozó szerv ülésén egyes tagok személyesen megjelennek.

 

Ha jogszabály a jogi személy döntéshozó szerve ülésének nyilvánosságát írja elő (pl. közhasznú szervezetek döntéshozó szerve esetén), akkor az írásos szavazás nem alkalmazható.

 

Szintén a veszélyhelyzeti szabályok továbbélését jelenti az a rendelkezés, hogy ha a jogi személy létesítő okirata az elektronikus hírközlő eszközök használatának, illetve az ülés tartása nélküli döntéshozatalnak a szabályairól nem, vagy e rendeletben foglaltaktól eltérően rendelkezik, ezeknek a szabályoknak a megállapítására és a tagokkal való közlésére a jogi személy ügyvezetése – több önállóan eljáró vezető tisztségviselő esetén a munkáltatói jogok gyakorlására feljogosított vezető tisztségviselő – jogosult a következő rendelkezések betartása mellett:

a) a napirendre vonatkozó részletes tájékoztatás nem mellőzhető (a napirendet a meghívóban olyan részletességgel kell feltüntetni, hogy a szavazásra jogosultak a tárgyalni kívánt témakörökben álláspontjukat kialakíthassák), és a határozat tervezetét a taggal közölni kell,

b) elektronikus hírközlő eszköz útján való jelenlétre vonatkozóan

ba) meg kell határozni az igénybe vehető elektronikus hírközlő eszközöket és informatikai alkalmazásokat, és

bb) ha a jogi személy ügyvezetése a tagokat (képviselőiket) személyesen nem ismeri, meg kell határozni a személyazonosság igazolásának módját,

c) ülés tartása nélküli döntéshozatal esetén

ca) a szavazat megküldésére legalább 15 napot kell biztosítani,

cb) az ülés tartása nélküli döntéshozatal során a Ptk. határozatképességre és szavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot megküldenek az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag vagy alapító jelenléte a határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén; a szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő három napon belül - ha valamennyi tag vagy alapító szavazata ezt megelőzően érkezik meg, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napjától számított három napon belül – az ügyvezetés megállapítja a szavazás eredményét, és azt további három napon belül közli a tagokkal vagy az alapítókkal. A határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja, ha valamennyi szavazat korábban beérkezik, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napja.

cc) a tag a döntéshozó szerv ülésének összehívását vagy az elektronikus hírközlő eszköz útján való megtartását nem kezdeményezheti,

cd) a tag szavazata akkor érvényes, ha abból egyértelműen megállapítható a tag személye (név, lakóhely vagy székhely, szervezet esetén képviselőjének neve), a szavazásra bocsátott határozattervezet megjelölése – több határozati javaslat esetén a határozattervezetek sorszáma – és az arra adott szavazat, és

ce) a tag a szavazatát a törvényben meghatározott, alább ismertetendő elektornikus módon is megküldheti.

 

A jogi személy felügyelőbizottsága tagjának és a jogi személy állandó könyvvizsgálójának tájékoztatására és a döntéshozó szerv ülésén való részvételére a tagokkal azonos módon kerül sor.

 

A jogi személy erre kijelölt vezető tisztségviselője vezeti le a döntéshozó szerv ülését és készíti el a döntéshozó szerv ülésének jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell az ülés megtartásának körülményeit is. Ha az ülésen valamennyi tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vesz részt, jelenléti ívet nem kell készíteni, azonban a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ülésen elektronikus hírközlő eszköz útján részt vevő tagok adatait. Egyéb esetben a jelenléti íven kell feltüntetni az ülésen elektronikus hírközlő eszköz útján részt vevő tagok adatait. Ha az ülésen valamennyi tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vesz részt, a jegyzőkönyvet az ülést levezető vezető tisztségviselő írja alá.

 

A jogi személy ügyvezetése köteles – ideértve a rendelkezésére álló elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz segítésével történő tájékoztatást is – megtenni mindent annak érdekében, hogy a tagok a döntéshozatallal összefüggő, tájékoztatást és okiratokat megkapják, valamint, hogy a meghozott döntésekről tájékoztatást kapjanak.

 

Ha a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti beszámoló készítésére kötelezett jogi személy létesítő okirata a beszámoló elfogadásához a döntéshozó szervnek legalább a szavazatok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatát írja elő és a döntéshozó szerv a beszámoló elfogadásában nem akadályozott, a döntéshozó szerv az e törvény hatálybalépését megelőző üzleti évre vonatkozó beszámolóról szóló döntés meghozataláig, ilyen döntés hiányában 2020. szeptember 30-ig egyéb ügyben kizárólag valamennyi tag egyhangú határozatával hozhat határozatot. Az e szabályba ütköző határozat érvénytelen, és annak alapján a jogi személyt nyilvántartó szerv a jogi személyre vonatkozó adatváltozást nem vehet nyilvántartásba.

 

A fenti szabályoktól eltérően ha a jogi személy ügyvezetése e törvény hatálybalépése napjáig a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendezések alkalmazásával döntéshozatalt már kezdeményezett, a döntéshozó szervének ülését már összehívta vagy a döntéshozó szerv ülés tartása nélkül döntéshozatalát már kezdeményezte, a döntéshozó szerv ülését vagy határozathozatalt a veszélyhelyzet megszűnését megelőző napon hatályos, a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések szerint kell lefolytatni, azonban az előző bekezdésben írt, egyhangú döntéshozatalra vonatkozó rendelkezést ebben az esetben is alkalmazni kell. Az így meghozott határozatot ezen alcím alkalmazásában úgy kell tekinteni, mintha azt a veszélyhelyzet ideje alatt hozták volna meg.

 

 

A/2) Az egyéb testületek ülései

 

Az A/1. Pontban tehát a döntéshozó szervek üléseire vonatkozó szabályokat tekintettük át. Ugyanakkor az egyéb testületi szervekre is tartalmaz a törvény speciális szabályokat az átmeneti időszakra.

 

A jogi személy vezető tisztségviselőkből álló ügyvezető testülete (pl. egyesületi elnökség, részvénytársaság igazgatósága, stb.), felügyelőbizottsága, audit bizottsága, valamint jogszabály vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján létrehozott más testületi szerve (a továbbiakban együtt: testület) üléseit elektronikus hírközlő eszköz útján vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevételével is megtarthatja, vagy írásbeli egyeztetést folytathat és a jogi személy irányításával kapcsolatos döntéseket írásban is meghozhatja. Az ülésezésre és a döntéshozatal szabályaira a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával meghatározott eljárásrend e törvény hatálya alatt is alkalmazható. Ha az elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz útján való tanácskozás és döntéshozatal szabályaira nincs elfogadott eljárásrend vagy az eltér az e törvényben foglaltaktól, az ülésezés és a döntéshozatal szabályait a testület elnöke, akadályoztatása esetén helyettese, ennek hiányában az elnök által kijelölt, mindezek hiányában az ügyvezetés által felkért tag határozza meg és közli az érintettekkel. Az írásbeli egyeztetés és döntéshozatal elektronikus üzenetváltással (e-mail) is történhet.

 

 

 

B) A veszélyhelyzet megszűnését követő feladatok a törvényes működés érdekében

 

A törvény számos esetben feladatot ró a jogi személy döntéshozó szervére annak érdekében, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt alkalmazott speciális szabályok alkalmazását követően a jogi személy vissza tudjon térni az általános szabályok szerinti rendes működéshez. E feladatokat a döntéshozó szerv a veszélyhelyzet megszűnését követő 90 napon belül (tehát: 2020. szeptember 16-ig) megtartott ülésen köteles teljesíteni. (Véleményem szerint ennek a jogi személy az A/1) pontban írt módokon is eleget tehet.)

 

B/1) A veszélyhelyzet ideje alatt az ügyvezetés által meghozott, de a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó döntések

 

Mivel a veszélyhelyzet idejére a 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet széles körben lehetővé tette azt, hogy a jogi személy ügyvezetése határozzon a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról, az adózott eredmény felhasználásáról és a döntéshozó szerv hatáskörbe tartozó, azonban a jogi személy törvényes működésének fenntartásához, a veszélyhelyzet miatt kialakult helyzet kezeléséhez szükséges, valamint az ésszerű és felelős gazdálkodás körében felmerülő halaszthatatlan ügyekben, így rendezni kellett az így megszületett döntések további sorsát.

 

Erre tekintettel mondja ki a törvény, hogy ha a veszélyhelyzet ideje alatt a jogi személy ügyvezetése a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendezések alkalmazásával a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó ügyben határozott, e döntést a veszélyhelyzet megszűnését követő legfeljebb 90. napra összehívandó rendkívüli döntéshozó szervi ülés napirendjére kell tűzni. Ha az utólagos döntéshozó szervi határozat a korábbi döntést megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, az nem érinti az azt megelőzően keletkezett jogokat és kötelezettségeket. A jogi személy ügyvezetése a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó ügyben meghozott korábbi döntéséért vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó általános szabályok szerint felel a jogi személlyel szemben.

 

 

B/2) Az időközben megszűnt vezető tisztségviselői megbízatások rendezése

 

A 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet kimondta, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselőjének vagy testületi tagjának, valamint az állandó könyvvizsgálójának megbízatása a veszélyhelyzet ideje alatt szűnik meg, a megbízatás alapítói határozat vagy döntéshozó szervi határozat hiányában a veszélyhelyzet megszűnését követő 90. napig fennmarad, és a vezető tisztségviselő, a testületi tag, valamint az állandó könyvvizsgáló legkésőbb eddig az időpontig köteles feladatát ellátni. Ez alól kivétel, ha a megszűnés oka visszahívás, a vezető tisztségviselő halála vagy jogutód nélküli megszűnése, a vezető tisztségviselő cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozása, vagy a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkezte, illetve a felügyeleti jogkörében eljáró hatóság vagy bíróság határozata. A veszélyhelyzet megszűnésével ezeket a jogviszonyokat is rendezni kellett, így a törvény egyrészt a fenti rendelkezést megerősíti, másrészt kimondja, hogy a veszélyhelyzet megszűnését követő legfeljebb 90. napra összehívandó rendkívüli döntéshozó ülés napirendjére kell tűzni a jogi személy vezető tisztségviselőjének vagy testületi tagjának, valamint az állandó könyvvizsgálójának a veszélyhelyzet ideje alatt megszűnt megbízatása miatti intézkedést, ha a veszélyhelyzet ideje alatt a megbízatás meghosszabbításáról vagy új személy megbízásáról a jogi személy nem határozott.

 

A Ptk. kimondja, hogy a döntéshozó szerv ülésén a szabályszerűen közölt napirenden szereplő kérdésben hozható határozat, kivéve, ha valamennyi részvételre jogosult jelen van és a napirenden nem szereplő kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul. Az átmeneti szabályok alkalmazása során a jogalkotó ettől el kívánt térni, ezért kimondta, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselőjének, vagy felügyelőbizottsága, audit bizottsága, valamint jogszabály vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján létrehozott más testületi szerve tagjának, valamint az állandó könyvvizsgálójának megbízatása a veszélyhelyzet megszűnését követően, azonban a veszélyhelyzet megszűnését követő 90 napon belül megtartandó döntéshozó szervi ülés napja előtt szűnik meg, a megszűnt megbízatás miatt szükséges határozathozatalt a Ptk. fent idézett szabályára tekintet nélkül az ülés napirendjére kell tűzni és a döntéshozó szerv ülésén arról döntés hozható. Ebben az esetben is a szóban forgó személy megbízatása a döntéshozó szerv határozatában foglalt időpontig, de legfeljebb a veszélyhelyzet megszűnését követő 90. napig fennmarad, kivéve ha a megbízatás megszűnésének oka visszahívás, a vezető tisztségviselő halála vagy jogutód nélküli megszűnése, a vezető tisztségviselő cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozása, vagy a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkezte, illetve a felügyeleti jogkörében eljáró hatóság vagy bíróság határozata.

 

B/3) Gazdasági társaságok törvényes működésével kapcsolatos kérdések

 

Korlátolt felelősségű társaság esetén továbbá a veszélyhelyzet megszűnését követő legfeljebb 90. napra összehívandó rendkívüli döntéshozó ülés napirendjére kell tűzni

  • a társaság törzstőkéjének felére vagy 3.000.000 Ft alá csökkenése, illetve fizetésképtelen helyzet esetén kötelező döntésekre,

  • a törzstőke kötelező leszállítására, és az ennek meghiúsulása esetén történő átalakulásra, egyesülésre, szétválásra, jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó határozati javaslatot.

 

Zártkörűen működő részvénytársaság esetén továbbá a veszélyhelyzet megszűnését követő legfeljebb 90. napra összehívandó rendkívüli döntéshozó ülés napirendjére kell tűzni

  • a társaság alaptőkéjének kétharmadára vagy 20.000.000 Ft alá csökkenése, illetve fizetésképtelen helyzet esetén kötelező döntésekre,

  • az alaptőke kötelező leszállítására, és az ennek meghiúsulása esetén történő átalakulásra, egyesülésre, szétválásra, jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó határozati javaslatot.

 C) Jognyilatkozatok megtételének módja az átmeneti időszakban

 

Ha a jogi személy létesítő okirata eltérően nem rendelkezik, a jogi személy szervei az írásbeli jognyilatkozatokat – ideértve a döntéshozó szerv működésével összefüggő okiratokat is (pl. közgyűlési meghívó) – minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel, ennek hiányában azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással való hitelesítéssel aláírva a tag elektronikus levelezési címére (e-mail) is megküldhetik.

 

A tagok a jogi személlyel kapcsolatos jognyilatkozataikat elektronikus üzenetben (e-mail) is közölhetik a jogi személlyel. Ha a jogi személy létesítő okiratából más nem következik, a jogi személy tagnak a jognyilatkozatát minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással, ennek hiányában azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással való hitelesítéssel kell aláírnia. Ha a jogi személy létesítő okiratából más nem következik, a természetes személy tag a jognyilatkozata elektronikus aláírására nem köteles, azonban a jognyilatkozatnak a tag azonosíthatóságához szükséges adatokat tartalmaznia kell.

 

A fenti, elektronikus üzenetben foglalt nyilatkozat elektronikus írásbeli jognyilatkozatnak minősül.

 

Látható tehát, hogy míg a jogi személy, illetve a jogi személy szintén jogi személy tagja a jognyilatkozatait csak biztonságos azonosítás mellett teheti meg, a természetes személy tagok vonatkozásában hitelesnek kell elfogadni olyan nyilatkozatokat is, melyek során nem kellően bizonyítható a nyilatkozattevő személye. (Jó esetben a jogi személy rendelkezhet saját tagjai e-mail címeinek nyilvántartásával, de ilyen nyilvántartás hiányában kérdés, hogy egy ismeretlen e-mail címről érkező, a tag adatait tartalmazó nyilatkozat vonatkozásában miért lenne igazolt, hogy azt a tag küldte.) Itt is a veszélyhelyzeti szabályok továbbélését látjuk, de álláspontom szerint vitatható, hogy az átmeneti időszakban is indokolt lenne ez a megengedő szabályozás.

 

 

 

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu e-mail címre várom.

 

Szólj hozzá!
2020. április 12. 12:55 - dr. Tarczay Áron

Jogi személyek működése a veszélyhelyzet idején

A Kormány 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendeletének a jogi személyekre irányadó szabályai

Jogi személyek működése a veszélyhelyzet idején

 

 

I. Előzmények

 

A veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet kihirdetése, illetve azt ezt követően az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány (COVID-19) megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt intézkedések a jogi személyek működését is megnehezítették.

 

Előbb a 41/2020. (III. 11.) Korm. rendelet 4. § (d) pontja mondta ki, hogy zárt helyen 100 főnél több személy, nem zárt helyen pedig 500 főnél több személy részvételével rendezvény tartása tilos, azzal, hogy e korlátozás érvényesítése a rendező, valamint a helyiség üzemeltetőjének a felelőssége. Nagyobb létszámú jogi személyek pl. egyes egyesületek esetében már ez a rendelkezés megnehezítette a közgyűlés megtartását a rendelet 2020. március 12-i hatálybalépése után.

 

Tovább szigorított a szabályokon a 46/2020. (III. 16.) Korm. rendelet 4. § (1), melynek értelmében rendezvény helyszínén a résztvevők számától és a rendezvény helyszínétől függetlenül tilos tartózkodni. Gyűlés helyszínén tartózkodás tilos. A rendelet 2020. 03. 15. napjától hatályos és látható, hogy a fenti szabály következtében ettől a naptól fogva minden több tagból álló jogi személy döntéshozó szervének (taggyűlés, közgyűlés, küldöttgyűlés, stb.) és a több tagból álló ügyvezetésének (pl. elnökség, igazgatóság), illetve a felügyelő szervnek (felügyelő bizottság), valamint az esetleges egyéb kollektív szerveknek a személyes összejövetelei nem tarthatóak meg.

 

A fenti szabályok miatt álláspontom szerint annak már nincs is jelentősége, hogy a szintén jelentős korlátozásokat előíró, a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerint a lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására alapos indokul szolgálhatna-e a jogi személy egyes szerveinek ülésén való részvétel akár a bekezdés r) pontja („a legszükségesebb esetben a személyes megjelenést igénylő ügyintézés, így hatósági, banki, pénzügyi, biztosítási és postai szolgáltatások igénybevétele”), akár bizonyos esetekben az a) pontja (munkavégzés) alapján.

 

Nyilvánvaló, hogy a fenti szervek működésének leállása jelentős érdeksérelmet okozhat a jogi személyeknek. Csak néhány példával élve: elképzelhető, hogy a jogi személy vezető tisztségviselőinek a megbízatása lejár és ebben az esetben a folyamatos működés érdekében szükséges idejében megválasztani az új tisztségviselőket, hiszen ellenkező esetben nem lesz a jogi személynek képviselője. Elképzelhető, hogy megszűnik az eddigi székhely, és annak érdekében, hogy a jogi személy törvényesen tudjon tovább működni, új székhely bejelentése szükséges, ellenkező esetben a bejegyzett székhelyen a jogi személy nem lesz fellelhető, ami pl. az adószám törlésével, illetve törvényességi felügyeleti eljárással, súlyosabb esetben a jogi személy törlésével járhat. Márpedig a székhely megváltoztatásához a létesítő okirat módosítása, így a döntéshozó szerv összehívása szükséges.

 

Ami viszont tömeges és általános problémaként merült fel: a jelenlegi helyzetben a jogi személyek döntéshozó szervei nem fogják tudni elfogadni a 2019. évi beszámolójukat, holott erre a számviteli szabályok szerint május 31-ig kötelesek.

 

Nem minden jogi személy vonatkozásában jelent problémát a fent vázolt helyzet. A Ptk. 3:20. § (1) értelmében ha a létesítő okirat a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé teszi, az ilyen határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok vagy alapítók részére történő megküldésével kezdeményezi. A tagok vagy alapítók számára a tervezet kézhezvételétől számított legalább nyolcnapos határidőt kell biztosítani arra, hogy szavazatukat megküldjék az ügyvezetés részére.

 

Ezt a szabályt a Ptk. a jogi személyek általános szabályai között tartalmazza, tehát mind gazdasági társaságokra, mind nonprofit jogi személyekre (egyesület, alapítvány), és egyéb jogi személyekre is (pl. szövetkezet) irányadó. Azonban mégsem oldja meg minden esetben a problémát. Látható egyrészt, hogy csak abban az esetben alkalmazható a szabály, ha a jogi személy létesítő okirata tartalmazza ezt a lehetőséget. Márpedig a létesítő okiratot a döntéshozó szerv módosíthatja, ami azt jelenti, hogy amennyiben a veszélyhelyzetre vonatkozó rendelkezések hatályba lépése előtt a jogi személy létesítő okirata nem tartalmazott ilyen lehetőséget, akkor a létesítő okirat módosítása épp ugyanazokba a nehézségekbe ütközik, mint bármely más, közösségi döntéshozatalt igénylő ügy elintézése.

 

Másrészről a Ptk. 3:20. § (3) értelmében ha bármely tag vagy alapító az ülés megtartását kívánja, a legfőbb szerv ülését az ügyvezetésnek össze kell hívnia. Ez tehát azt jelenti, hogy akár egyetlen tag is lehetetlen helyzet elé állíthatja azt a jogi személyt is, amely egyébként a létesítő okirata értelmében ülés tartása nélkül is döntést hozhatna.

 

A Ptk. továbbá egyes jogi személyek vonatkozásában lehetővé teszi a döntéshozó szerv ülésén elektronikus hírközlő eszköz útján való tagi részvételt (egyesületekre: Ptk. 3:74. § (2), gazdasági társaságokra 3:111. § (2)), de minden esetben a létesítő okirat felhatalmazása alapján és a létesítő okiratban részletezett szabályok szerint: a létesítő okiratban az igénybe vehető elektronikus hírközlő eszközöket, valamint azok alkalmazásának feltételeit és módját. Amennyiben ilyen rendelkezés nincs a létesítő okiratban, akkor elektronikus hírközlő eszköz útján nem lehetséges a tagi részvétel.

 

A fenti nehéz helyzetet a Ptk. rendelkezéseitől a veszélyhelyzet idejére eltéréseket előíró 2020. 04. 11-től hatályos 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet kívánja megoldani az alábbi szabályok szerint.

 

Megjegyzendő, hogy a Korm. rendelet nem csak a jogi személyekre, hanem a köztestületekre és a társasházakra is tartalmaz szabályozást, de jelen cikkben a jogi személyekre vonatkozó szabályokat tekintem át.

 

A rendelet részletes, a többi jogi személytől eltérő szabályokat tartalmaz a nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve, melyeket terjedelmi okokból és az érintettek lényegesen szűkebb körére tekintettel ebből az összefoglalóból kihagytam.

 

II. A rendelet alkalmazási köre

 

A rendelet kimondja, hogy ha a jogi személy döntéshozó szerve vagy az egyszemélyes jogi személy tagja (alapítója, az alapítói jogok gyakorlására jogosult személy) a kijárási korlátozásra vonatkozó előírások betartása mellett sem akadályozott a döntéshozatalban, a döntéshozó szerv működésére vagy az egyszemélyi tag (alapító, az alapítói jogok gyakorlására jogosult személy) döntéshozatalára a rendeletben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni.

 

Így pl. az egyszemélyes kft., zrt. alapítója, az alapítvány egyszemélyi alapítója nyilvánvalóan a Ptk. általános szabályai alapján is hozhat döntést. Külön ki is mondja a rendelet, hogy Ha a jogi személynek egy tagja vagy alapítója van – ideértve az alapítói jogok gyakorlására jogosult személyt is –,a döntéshozó szerv hatáskörében az egyedüli tag vagy alapító írásban határoz és a döntés az ügyvezetéssel való közléssel válik hatályossá. Az ugyanakkor elképzelhető, hogy a döntéshozó szerven kívüli szervekre már alkalmazni kell a rendeletet, pl. egy alapítvány több személyből álló kuratóriuma esetén.

 

Egy másik példa arra az esetre, amikor nem szükséges (mindenben) a rendeletet alkalmazni: a Ptk. 3:20. § (3) mellőzését leszámítva a Ptk. 3:20. § (1) szerinti lehetőséget a létesítő okiratában szabályozó jogi személy sem kell, hogy alkalmazza a Korm. rendelet speciális szabályait.

 

 

III. A döntéshozó szerv döntéshozatalára vonatkozó szabályok

 

A rendelet kimondja, hogy a jogi személy döntéshozó szervének ülése – ideértve küldöttgyűlést és a részközgyűlést is – nem tartható meg olyan módon, hogy az a tag személyes részvételét igényelje, abban az esetben sem, ha az ülés e rendelet hatálybalépésekor már összehívásra került. Mindez álláspontom szerint már a korábban kihirdetett, fent megjelölt rendeletekből is világos volt.

 

Lényeges eltérés a Ptk. fent ismertetett 3:20. § (1) bekezdésében foglalt szabálytól a rendelet azon rendelkezése, hogy a jogi személy döntéshozó szervének

a) ülése a tag elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével történő részvételével tartható meg, vagy

b) határozathozatalára – ha a jogi személyre vonatkozó törvényi előírás az ülés tartása nélküli döntéshozatalt nem zárja ki – az ügyvezetés kezdeményezésére ülés tartása nélkül is sor kerülhet, akkor is, ha a jogi személy létesítő okirata e lehetőségekről és annak feltételeiről nem, vagy e rendeletben foglaltaktól eltérően rendelkezik.

 

Tehát a rendelet szerint már nem szükséges az, hogy a fenti lehetőségeket a létesítő okirat tartalmazza és részletesen szabályozza.

 

Ha a jogi személy létesítő okirata az elektronikus hírközlő eszközök használatának, illetve az ülés tartása nélküli döntéshozatalnak a szabályairól nem, vagy e rendeletben foglaltaktól eltérően rendelkezik, ezeknek a szabályoknak a megállapítására és a tagokkal való közlésére a jogi személy ügyvezetése – több önállóan eljáró vezető tisztségviselő esetén a munkáltatói jogok gyakorlására feljogosított vezető tisztségviselő – jogosult a következő rendelkezések betartása mellett:

a) a napirendre vonatkozó részletes tájékoztatás nem mellőzhető (a napirendet a meghívóban olyan részletességgel kell feltüntetni, hogy a szavazásra jogosultak a tárgyalni kívánt témakörökben álláspontjukat kialakíthassák), és a határozat tervezetét a taggal közölni kell,

b) elektronikus hírközlő eszköz útján való jelenlétre vonatkozóan

ba) meg kell határozni az igénybe vehető elektronikus hírközlő eszközöket és informatikai alkalmazásokat, és

bb) ha a jogi személy ügyvezetése a tagokat (képviselőiket) személyesen nem ismeri, meg kell határozni a személyazonosság igazolásának módját,

c) ülés tartása nélküli döntéshozatal esetén

ca) a szavazat megküldésére legalább 15 napot kell biztosítani,

cb) az ülés tartása nélküli döntéshozatal során a Ptk. határozatképességre és szavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot megküldenek az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag vagy alapító jelenléte a határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén; a szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő három napon belül - ha valamennyi tag vagy alapító szavazata ezt megelőzően érkezik meg, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napjától számított három napon belül – az ügyvezetés megállapítja a szavazás eredményét, és azt további három napon belül közli a tagokkal vagy az alapítókkal. A határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja, ha valamennyi szavazat korábban beérkezik, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napja.

cc) a tag a döntéshozó szerv ülésének összehívását vagy az elektronikus hírközlő eszköz útján való megtartását nem kezdeményezheti (ez tehát lényeges eltérés a Ptk. 3:20. § (3) fent ismertetett szabályától),

cd) a tag szavazata akkor érvényes, ha abból egyértelműen megállapítható a tag személye (név, lakóhely vagy székhely, szervezet esetén képviselőjének neve), a szavazásra bocsátott határozattervezet megjelölése – több határozati javaslat esetén a határozattervezetek sorszáma – és az arra adott szavazat, és

ce) a tag a szavazatát a Korm. rendeletben meghatározott, alább ismertetendő elektornikus módon is megküldheti.

 

A jogi személy felügyelőbizottsága tagjának és a jogi személy állandó könyvvizsgálójának tájékoztatására és a döntéshozó szerv ülésén való részvételére a tagokkal azonos módon kerül sor.

 

A jogi személy erre kijelölt vezető tisztségviselője vezeti le a döntéshozó szerv ülését és készíti el a döntéshozó szerv ülésének jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell az ülés megtartásának körülményeit is. Jelenléti ívet nem kell készíteni, azonban a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ülésen elektronikus hírközlő eszköz útján részt vevő tagok adatait. A jegyzőkönyvet az ülést levezető vezető tisztségviselő írja alá.

 

A jogi személy ügyvezetése köteles – a rendelkezésére álló elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz segítésével – megtenni mindent annak érdekében, hogy a tagok a döntéshozatallal összefüggő tájékoztatást és okiratokat megkapják, valamint, hogy a meghozott döntésekről tájékoztatást kapjanak.

 

Ha a jogi személy tagjainak száma legfeljebb öt fő, és a döntéshozó szerv határozatképessége a fent

meghatározott módon történő határozathozatallal előre láthatóan biztosítható, a döntéshozó szerv határozathozatalára a fenti módon kell, hogy sor kerüljön azzal, hogy a döntéshozatal módját és feltételeit úgy kell meghatározni, hogy a döntéshozatalban valamennyi tag részt tudjon venni. A döntéshozó szerv határozathozatalára a fenti módon kerül sor akkor is, ha az öt főt meghaladó, de tíz főt meg nem haladó taglétszámú jogi személy esetén a szavazatok többségével rendelkező tagok azt kérik, a tíz főt meghaladó taglétszámú jogi személy esetén pedig, ha a jogi személy ügyvezetése – vagy az állam többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság esetén a tulajdonosi joggyakorló – azt kezdeményezi.

 

 

IV. Az ügyvezetés döntéshozatala a döntéshozó szerv helyett

 

Minden egyéb esetben, tehát

  • ha ugyan 5 fő alatti a taglétszám, de a fenti rendelkezésekkel mégsem biztosítható a határozatképesség, vagy

  • 5 és 10 fő közötti taglétszám esetén ha a szavazatok többségével rendelkező tagok nem kérik a fenti szabályok alkalmazását, illetve

  • 10 fő feletti taglétszám esetén az ügyvezetés nem kezdeményezi a döntéshozó szerv döntéshozatalát,

a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról,az adózott eredmény felhasználásáról és a döntéshozó szerv hatáskörbe tartozó, azonban a jogi személy törvényes működésének fenntartásához, a veszélyhelyzet miatt kialakult helyzet kezeléséhez szükséges, valamint az ésszerű és felelős gazdálkodás körében felmerülő halaszthatatlan ügyekben – az alábbi korlátozásokkal – a jogi személy ügyvezetése határoz.

A jogi személy ügyvezetése

a) a jogi személy létesítő okiratát nem módosíthatja, kivéve, ha arra a veszélyhelyzet ideje alatt hatályba lépő jogszabály rendelkezése alapján van szükség,

b) a jogi személy jogutód nélküli megszűnéséről nem dönthet,

c) a jogi személy átalakulását, egyesülését vagy szétválását nem határozhatja el és folyamatban lévő átalakulásban, egyesülésben vagy szétválásban a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó kérdésben nem dönthet,

d) korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság esetén a jegyzett tőke leszállításáról nem dönthet,

e) pótbefizetésről vagy egyéb tőkepótlásról csak akkor dönthet, ha az a tagok jogi személyben fennálló részesedése mértékét nem érinti és a pótbefizetésre vagy egyéb befizetésre kötelezettek ehhez előzetesen írásban hozzájárulnak.

 

Az állam többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság ügyvezetése ezekben az ügyekben csak akkor dönthet, ha a döntéshozatalra előzetesen felhatalmazást kapott az állami tulajdonostól vagy a tulajdonosi joggyakorlótól.

 

A jogi személy ügyvezetése a fentiek szerinti döntést csak akkor hozhat, ha a szavazatok 25%-át meghaladó részesedéssel rendelkező tagok a döntés meghozatalát megelőző írásbeli véleményükben legalább a szavazatok 51%-át elérő mértékben a határozati javaslattal szemben nem tiltakoznak, ha a jogi személynek a Ptk. szerinti többségi befolyással vagy minősített többséggel rendelkező tagja van, akkor e tag az előzetes írásbeli véleményében a határozati javaslattal szemben nem tiltakozik. E szabály vonatkozásában azt véleményem szerint nem tisztázza a rendelet, hogy az ügyvezetés köteles-e a tagokat előzetesen megkeresni, hogy a tagok kívánnak-e tiltakozni.

 

A számviteli törvény szerinti beszámoló könyvvizsgálata elvégezhető akkor is, ha beszámolóról a jogi személy ügyvezetése határoz. Ha a jogi személynél felügyelőbizottság működik, a jogi személy ügyvezetése a beszámolóról a felügyelőbizottság írásbeli jelentésének birtokában dönthet.

 

A jogi személy ügyvezetésének a döntése a döntéshozó szerv határozatának minősül, a jogi személy ügyvezetése döntéséért a Ptk-nak a vezető tisztségviselők felelősségére irányadó szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben.

 

Az ügyvezetés meghozott döntést a veszélyhelyzet megszűnését követő legfeljebb 90. napra összehívandó rendkívüli döntéshozó szervi ülés napirendjére kell tűzni. Ha az utólagos döntéshozó szervi határozat a korábbi döntést megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, az nem érinti az azt megelőzően keletkezett jogokat és kötelezettségeket.

 

A jogi személy ügyvezetése köteles – a rendelkezésére álló elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz segítésével – megtenni mindent annak érdekében, hogy a fenti döntésekről a tagok tájékoztatást kapjanak. Ha a jogi személyre vonatkozó előírás a döntéshozó szerv határozatának vagy az üléssel összefüggő egyéb iratnak a közzétételéről vagy a nyilvántartó bírósághoz való benyújtásáról rendelkezik, a jogi személy ügyvezetésének a döntését kell közzétenni, valamint benyújtani.

 

 

 

      1. Az ügyvezetés, felügyelő szerv, egyéb testületi szervek döntéshozatala

 

A jogi személy vezető tisztségviselőkből álló ügyvezető testülete, felügyelőbizottsága, audit bizottsága, valamint jogszabály vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján létrehozott más testületi szerve (a továbbiakban együtt: testület) üléseit elektronikus hírközlő eszköz útján vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevételével is megtarthatja, vagy írásbeli egyeztetést folytathat, és a jogi személy irányításával kapcsolatos döntéseket írásban is meghozhatja. Ha az elektronikus hírközlő eszköz vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz útján való tanácskozás és döntéshozatal szabályaira nincs elfogadott eljárásrend vagy az eltér a rendeletben foglaltaktól, az ülésezés és a döntéshozatal szabályait a testület elnöke, akadályoztatása esetén helyettese, ennek hiányában az elnök által kijelölt, mindezek hiányában az ügyvezetés által felkért tag határozza meg és közli az érintettekkel. Az írásbeli egyeztetés és döntéshozatal elektronikus üzenetváltással (e-mail) is történhet.

 

Ha a veszélyhelyzet ideje alatt a testület tagjainak létszáma a törvényben, illetve a létesítő okiratban előírt szám alá csökken, vagy a tag az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány miatt egyébként nem tud eljárni, a többi tag jogosult a határozathozatalra. A határozatképességre vonatkozó szabályokat a döntésképes tagok száma alapján kell meghatározni, és határozatot ebben az esetben is szótöbbséggel kell meghozni azzal, hogy a többi tag kiesése esetén a határozathozatalra egy személy is jogosult.

 

Az állam többségi befolyása alatt álló gazdasági társaságok esetében, ha a tulajdonos vagy az állami tulajdonosi joggyakorló által jelölt testületi tag nem tud az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány miatt eljárni, a tulajdonos vagy a tulajdonosi joggyakorló jogosult a testületbe helyettesítő tagot jelölni azzal, hogy a helyettesítő tag a testületi tag akadályoztatásának vagy a veszélyhelyzet megszűnéséig járhat el a tulajdonos vagy a tulajdonosi joggyakorló döntésének megfelelően.

 

Ha a jogi személy vezető tisztségviselőjének vagy testületi tagjának, valamint az állandó könyvvizsgálójának megbízatása a veszélyhelyzet ideje alatt szűnik meg – kivéve a visszahívással, a vezető tisztségviselő halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, a vezető tisztségviselő cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozásával, a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével történő megszűnés, és a felügyeleti jogkörében eljáró hatóság vagy bíróság határozatával történő megszűnés esetét, – a megbízatás alapítói határozat vagy döntéshozó szervi határozat hiányában a veszélyhelyzet megszűnését követő 90. napig fennmarad, és a vezető tisztségviselő, a testületi tag, valamint az állandó könyvvizsgáló legkésőbb eddig az időpontig köteles feladatát ellátni. Az állandó könyvvizsgáló megbízatásának lejárta esetén a szükséges intézkedések meghozatalára a jogi személy ügyvezetése is jogosult akkor, ha a fenti szabályok szerint egyébként döntést hozhat a döntéshozó szerv helyett.

 

 

 

VI. Általános szabályok valamennyi testületi szervre vonatkozóan

 

Ha jogszabály a jogi személy döntéshozó szerve vagy más szerve ülésének nyilvánosságát írja elő (pl. a 2011. évi CLXXV. törvény 37. § (1) értelmében közhasznú szervezetek esetén több tagból álló döntéshozó szerv, valamint az ügyvezető szerv ülései nyilvánosak, amely nyilvánosság jogszabályban meghatározott esetekben korlátozható) a veszélyhelyzet ideje alatt e rendelet szabályai szerint megtartott ülésre vagy más döntéshozatali eljárásra a nyilvánosság követelménye nem vonatkozik.

 

A rendelet külön kimondja, hogy a jogi személy döntéshozó szerve vagy ügyvezetése a rendelet rendelkezéseinek megfelelően hozott határozata bírósági felülvizsgálata során az érintett határozat bírósági hatályon kívül helyezésére annak létesítő okiratba ütközése miatt nem kerülhet sor, ha a határozat kizárólag a veszélyhelyzetben alkalmazandó jogszabályi rendezések alkalmazása miatt ütközik a létesítő okiratba. Álláspontom szerint ez a rendelkezés annyiból felesleges, hogy az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése és a 2020. évi XII. törvény 2. § (1) alapján a kihirdetett kormányrendelet olyan jogszabálynak minősül, amely törvény – így a Ptk. – rendelkezéseitől eltérhet, így az abban foglalt szabályoknak megfelelő testületi határozatok törvényesen jöttek létre.

 

Látható volt a döntéshozó szerv helyett eljáró ügyvezetésre vonatkozó szabályoknál, hogy az ügyvezetés nem hozhat meg minden olyan döntést, amelyet a döntéshozó szerv meghozhatna, így a létesítő okiratot csak kivételesen módosíthatja, jegyzett tőkét nem szállíthat le, megszüntetésről, . atalakulásról nem dönthet, a pótbefizetésre vonatkozóan is jelentős korlátozást ír elő a rendelet. Ugyanakkor bizonyos esetekben a Ptk. általános esetben, tehát a jelen veszélyhelyzetre nyilván nem gondolva kötelezően írja elő egyes jogi személyek esetén a döntéshozatalt. Így:

  • a Ptk. 3:189. § alapján korlátolt felelősségű társaságok vonatkozásában az ügyvezető késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele céljából, ha tudomására jut, hogy a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent, vagy a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy ha vagyona tartozásait nem fedezi; ebben az esetben a tagoknak határozniuk kell pótbefizetés előírásáról, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosításáról vagy a törzstőke leszállításáról; mindezek hiányában a társaság átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell elhatározni,

  • a Ptk. 3:270. § alapján zártkörűen működő részvénytársaság esetén az igazgatóság köteles nyolc napon belül – a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett - a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyűlést összehívni vagy közgyűlés tartása nélkül történő határozathozatalt kezdeményezni, ha bármely tagjának tudomására jut, hogy a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent; vagy a részvénytársaság saját tőkéje az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent; vagy a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy a részvénytársaság vagyona a tartozásait nem fedezi; ezekben az esetekben a részvényesek kötelesek a közgyűlésen vagy közgyűlés tartása nélkül olyan határozatot hozni, amely alkalmas a fent megjelölt okok megszüntetésére; vagy dönteniük kell a társaság átalakulásáról, egyesüléséről vagy szétválásáról; ezek hiányában a társaság megszüntetéséről.

  • a törvény a korlátolt felelősségű társaság, illetve a zártkörűen működő részvénytársaság jegyzett tőkéje kötelező leszállítását írhatja elő.

Amennyiben a fenti intézkedések válnának szükségessé, de azokat a rendeletben foglalt módon meghozni nem lehet, akkor arról a döntéshozó szerv a veszélyhelyzet megszűnését követő legfeljebb 90. napra összehívandó rendkívüli ülésen köteles dönteni.

 

      1. A jognyilatkozatok megtétele

 

A jogi személy szervei az írásbeli jognyilatkozatokat – ideértve a döntéshozó szerv működésével összefüggő okiratokat is – minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel, ennek hiányában azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással való hitelesítéssel aláírva a tag elektronikus levelezési címére (e-mail) is megküldhetik.

 

A tagok a jogi személlyel kapcsolatos jognyilatkozataikat elektronikus üzenetben (e-mail) is közölhetik a jogi személlyel. Ha a tag jogi személy, a jognyilatkozatát minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással, ennek hiányában azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással való hitelesítéssel kell aláírni. A természetes személy tag a jognyilatkozata elektronikus aláírására nem köteles, azonban a jognyilatkozatnak a tag azonosíthatóságához szükséges adatokat tartalmaznia kell.

 

A fenti, elektronikus üzenetben foglalt nyilatkozat elektronikus írásbeli jognyilatkozatnak minősül.

 

Véleményem szerint problémát okozhat ebben az esetben az a helyzet, ha a jogi személy nyilvántartásában nem szerepel olyan e-mail cím, amely a természetes személyhez köthető, illetve amely e-mail címről maga a természetes személy tag írásban nyilatkozott volna. Ebben az esetben ugyanis nem igazolható, hogy a jognyilatkozatot a tag tette volna, akkor sem, ha egyébként az e-mail szövege a tag személyazonosító adatait tartalmazza is. Kérdés, hogy a fenti szabályok szerint ebben az esetben a rendelet fenti szabályai szerint hogyan kell minősíteni a jognyilatkozatot.

 

 

UPDATE: A fenti bejegyzés megjelenését követően, 2020. április 21-én közölte a Magyar Közlöny a 140/2020. (IV. 21.) sz. kormányrendeletet, amely a 2020. évi beszámolók elfogadásának határidejét 2020. szeptember 30-ra módosította. Egyelőre tehát egy olyan kérdésben, amely miatt a jogi személyeknek tömegesen kellett volna döntéseket hozni, haladékot kaptak ezek a szervezetek. Ugyanakkor egyes jogi személyeknél felmerülhetnek olyan szükséges döntések, amelyek miatt a fenti szabályok alkalmazásával döntéshozatal lesz szükséges, tehát továbbra is érdemes ezeket a szabályokat megjegyezni.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

 

 

Szólj hozzá!
2018. december 09. 15:59 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a kötelesrész és a kitagadás régi és új szabályaival kapcsolatban

Hol találjuk a kötelesrészre és a kitagadásra vonatkozó szabályokat?

 

A korábbi szabályokat a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 668-672. §§-ban találjuk, az új szabályozás az új Ptk. (2013. évi V. törvény) 7:75. - 7:86. §§-ban találhatóak.

 

Mitől függ, hogy melyik szabályt kell alkalmazni?

 

A Ptké. (2013. évi CLXXVII. tv.) 65. § szerint a kitagadási okokra az új szabályokat az új Ptk. hatálybalépése után (2014. március 15.) tett kitagadó nyilatkozatára kell alkalmazni. Továbbá ha az örökhagyó végintézkedését az új Ptk. hatálybalépése előtt (ld. fent) tette, a kötelesrész mértékére a korábbi szabályokat kell alkalmazni. Mint látni fogjuk azonban, a kötelesrész érvényesítésére alapot ad nem csak a végrendelettel, de az ajándékozás útján a törvényes örökös örökrészéből elvonat vagyon is, márpedig a törvény ilyen esetre nem rendezi azt a kérdést, hogy milyen esetben kell a későbbi, illetve a korábbi szabályokat alkalmazni. Véleményem szerint analógiával arra a következtetésre jutahtunk, hogy akkor kell az új szabályokat alkalmazni, ha az ajándékozási szerződés kelte az új Ptk. hatályba lépése utánra esik.

 

Mi a kötelesrész?

 

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, bejegyzett élettársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne. Tehát nem minden törvényes örökös jogosult egyben kötelesrészre is, csak a fent felsorolt személyek. A fent felsoroltak viszont az alábbiakban írtak szerint abban az esetben is igényt tarthatnak egy bizonyos juttatásra, ha őket végrendelettel az örökhagyó az öröklésből részben vagy egészben kizárta, más javára végrendelkezett, vagy ha az örökhagyó halála előtt a teljes vagyonát vagy annak jelentős részét elajándékozta.

 

Mi a kötelesrész alapja?

 

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke. Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását. Fontos tehát, hogy a hagyaték mellett az ingyenes adományok tartoznak még a kötelesrész alapjához, az értékesített, elcserélt, vagy pl. tartási, életjáradéki, öröklési szerződéssel elidegenített vagyontárgyak nem. Ingyenes adomány jellemzően az ajándék, de ide tartozik pl. a bankszámlára adott - ingyenes - haláleseti rendelkezéssel juttatott összeg is, amely nem a hagyaték része, de a kötelesrész alapjába beleszámít.

Ugyanakkor az új Ptk. már tartalmaz egy kisegítő szabályt is: a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.

Mely vagyontárgyak nem tartoznak a kötelesrész alapjához?

 

A törvény felsorol bizonyos eseteket, amelyekben az előző pont szerinti feltételeket egyébként teljesítő egyes vagyontárgyak mégsem tartoznak a kötelesrész alapjához:

a) az örökhagyó által a halálát megelőző

  • az új szabályok szerint tíz évnél,

  • a régi szabályok szerint tizenöt évnél

    régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke;

    Tehát: ha az örökhagyó a 2014. március 15. előtt tett ajándékozást követően még legalább 15, 2014. március 15-től tett ajándékozást követően még leglább 10 évig él, akkor az adott ajándék nem tartozik a kötelesrész alapjához.

b) az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott;

A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása.

Tehát: ha a túlélő házastárs követel kötelesrészt, akkor a kötelesrész alapjához nem számítható hozzá a házasságkötés napja előtt az örökhagyó által másnak adott ajándék. Ha a házasságból származó gyermek követel kötelesrészt, a szülei házasságkötése előtt az örökhayó által adott ajándék nem számít be a kötelesrész alapjába, stb.

A fent, b) pont alatt ismertetett szabály az új Ptk. szerinti szabály. A régi Ptk. lényeges ponton tér el ettől: egyrészt több házasságkötés esetén a régi Ptk. szerint mindegyik gyermek, tehát a későbbi házasságból származó gyermek is az örökhagyó első házasságkötése előtt adott ajándékokat nem számíthatta csak hozzá a kötelesrésze alapjához, míg az új Ptk. szerint tehát minden gyermeknél külön az ő szülei házasságkötésének a dátuma számít.

c) a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke;

d) a házastárs – továbbá az új Ptk. szabályai alapján még az élettárs –, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke;

e) az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

 

Mi a kötelesrész mértéke?

 

A régi szabály szerint kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Ha a házastársat vagy a bejegyzett élettársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat vagy a bejegyzett élettársat kötelesrészül törvényes örökrészének fele illeti meg.

 

Az új szabályok több lényeges változást hoztak. Egyrészről a kötelesrész mértéke a fele részről az egyharmad részre csökkent. Másrészt bár a házastársat a haszonélvezete helyett megillető kötelesrész megmaradt a megfelelő használati jog biztosítása, a valóságban azonban az új Ptk. rendszerében a túlélő házastárs tágabb körben állgörökös, így a korábbinál nagyobb számú esetben illeti meg pénzben meghatározott kötelesrész, amely tehát a túlélő házastárs esetében is egyharmada a kötelesrész alapjának.

 

Mit jelent a betudás?

 

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.

Tehát: ha a kötelesrészre jogosult örökrésze eléri a kötelesrésze alapjának a régi szabályok szerint a felét, az új szabályok szerint az 1/3-át, nem lehet további követelése. Ha az örökrésze nem éri el ezt a mértéket, de a régi szabályok szerint meghatározott kötelesrész esetén az örökhagyó halála előtti 15, az új szabályok szerint meghatározott kötelesrész esetén 10 évben ilyen mértékű ajándékot kapott az örökhagyótól, akkor szintén nem lehet további követelése. Viszont az ennél régebben kapott ajándékok nem bírnak jelentőséggel.

Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni. Egy példa erre az esetre: a nagyszülő halála után közvetlenül az unoka lenne a kötelesrészre jogosult, mert a szülője már korábban elhalálozott. Ebben az esetben az unoka a szülője által az örökhagyótól kapott ajándékot is köteles betudni a kötelesrészébe.

Az örökhagyó a betudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.

 

Mit jelent a kitagadás?

 

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott.

 

Mikor érvényes a kitagadás?

 

A kitagadásnak érvényes végintézkedésben kell szerepelnie, és meg kell jelölnie olyan kitagadási okot, amely valós és amely a törvény felsorolásában szerepel.

 

Melyek a kitagadási okok?

 

Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

A törvény külön meghatározza, hogy melyek a szóba jöhető érdemtelenségi okok:

i) aki az örökhagyó életére tört;

ii) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

iii) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

 

A további kitagadási okok:

b) az örökhagyó sérelmére bűncselekményt (a régi Ptk. szerinti szabályozásban: súlyos bűncselekményt) követett el;

c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

e) erkölcstelen életmódot folytat;

f) a régi szabályozás szerint jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték, illetve az új szabályozás szerint akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki;

Kérdés lehet ennél a pontnál, hogy a „büntetését még nem töltötte ki” fordulat melyik időpontra vonatkozik. Véleményem szerint ezt a feltételt a kitagadást tartalmazó végintézkedés megtételének időpontjára kell vizsgálni.

 

Kizárólag az új Ptk. hatálya alatt kitagadható az, aki a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá. Ez a szabály meglehetősen általános és még kérdés, hogy milyen gyakorlata alakul ki.

Szintén az új Ptk. hatálya alatt a nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja. Ez a szabály is rendkívül általános és a gyakorlata kidolgozásra vár.

Szintén az új Ptk. hatálya alatt a szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.

Mind a régi, mind az új szabályanyag szerint házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

 

Mi a jelentősége az örökhagyó megbocsátásának?

 

Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt.

Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik.

 

 

Hogyan érvényesíthető a kötelesrész?

 

A kötelesrész kötelmi igényként, 5 éves elévülési időben érvényesíthető.

(Az elévülés részletes szabályairól itt. )

 

Vita esetén az igény polgári perben érvényesíthető.

A kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. A kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek. Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.

A kötelesrészt elsősorban pénzben kell kiadni. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek - egészben vagy részben - természetben való kiadását.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

Szólj hozzá!
2018. november 04. 18:23 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a polgári jogi elévülés régi és új szabályairól

Hol találjuk az elévüléssel kapcsolatos szabályokat?

 

A 2014. március 15. előtt keletkezett kötelmekre vonatkozóan a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 324-327. §§-ban, a 2014. március 15-től keletkezett kötelmekre vonatkozóan az új Ptk. (2013. évi V. törvény) 6:21-25. §§-ban. Az időbeli hatály szabályozását a Ptké. (2013. évi CLXXVII. tv.) 50. §-ban találjuk.

 

Mi dönti el, hogy a régi, vagy az új szabályok alkalmazandók?

 

A 2014. március 15. előtt keletkezett kötelmekre a régi Ptk. szabályait, a 2014. március 15-től keletkezett kötelmekre az új Ptk. szabályait kell alkalmazni. Az érintett felek azonban megállapodhatnak abban, hogy a korábban keletkezett kötelmet az új Ptk. hatálya alá helyezik, és ebben az esetben az elévülési időre is az új Ptk. szabályai vonatkoznak.

 

Mit jelent az, hogy a kötelem mikor keletkezett?

 

A leggyakoribb kötelmeket alapul véve: egy szerződésből eredő kötelem esetén a szerződés megkötésének ideje, szerződésen kívül okozott kár esetén a károkozás időpontja lesz az irányadó.

 

Tehát: a felek eltárő megállapodása hiányában a 2014. március 15. előtt kötött szerződésekből eredő követelésekre, a fenti időpont előtt okozott károkra kell a régi Ptk. szabályait alkalmazni.

 

Mennyi idő alatt évülnek el a követelések?

 

Mind az új, mind a régi szabályok szerint a főszabály az 5 éves elévülési idő, de törvény ettől eltérhet. Pl. 3 év alatt évülnek el a veszélyes üzemi felelősségből eredő károk (pl. gépjárművel okozott károk), 1 év alatt évülnek el a parkolási díjjal és pótdíjjal kapcsolatos követelések, illetve a távközlési szolgáltatásokra irányuló szerződésekből eredő követelések.

 

A kellékszavatossági igények a régi Ptk. szerint 6 hónap alat,t az új Ptk. szerint 1 év alatt évülnek el főszabály szerint, de a fogyasztói szerződésből eredő ilyen igények 2 év alatt évülnek el mindkét szabályanyag szerint. A régi Ptk. az állat szolgáltatására irényuló szerződésből eredő kellékszavatossági igény érvényesítésére 60 napos, az új Ptk. ingatlan szolgáltatására irányuló szerződésből eredő igényre 5 éves elévülési időt ír elő. A régi Ptk. szerint továbbá Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

 

A felek továbbá megállapodásukkal maguk is eltérhetnek a fenti szabályoktól, kivéve, ha az eltérést a törvény kifejezetten kizárja. Pl. fogyasztói szerződés hibás teljesítése esetén – mindkét szabályanyag szerint – a 2 évnél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

 

Előfordul, hogy törvény az elévülés kezdő időpontjáról hoz speciális szabályt: a 2014. évi XXXVIII. törvény szerint a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelések elévülése csak a szerződés megszűnésével kezdődik el.

 

Mi az elévülés joghatása?

 

Az elévült követelés bírói úton nem érvényesíthető. Ugyanakkor az elévülés nem jelent jogvesztést, ugyanis ha az elévült követelést önként teljesíti a kötelezett, akkor később ezt (jogalap nélküli gazdagodás címén) nem követelheti vissza. Az elévült követelés továbbá a kézizálogból továbbra is behajtható.

 

Amennyiben a törvény az időmúláshoz a jogvesztés következményét kívánja fűzni, akkor ezt kifejezetten rögzíti, így amennyiben a törvény minden egyéb jelzés nélkül az igény érvényesítésére határidőt tűz, akkor az a határidő elévülési határidő.

 

Mely esetekben hosszabbodik meg az elévülés határideje?

 

Az elévülés bizonyos esetekben

  1. nyugszik, illetve

  2. megszakad.

 

Egyes esetekben a törvény további eseteket is szabályoz bizonyos igények elévülésével kapcsolatosan. Így a hibás teljesítésből eredő szavatossági igények esetén nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.

 

Mikor nyugszik az elévülés?

 

Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. A menthető okok kimerítő felsorolása lehetetlen. Ide tartozhat az, ha a jogosult önhibáján kívül nem is tud a követelésről, vagy arról, hogy azt kivel szemben érvényesíthetné. Ide tartozhat az, ha a jogosult egészségügyi okból, vagy valamely élethelyzetből adódóan nem tud igényt érvényesíteni. De a bírói gyakorlat meglehetősen megengedően olyan esetben is megállapította az elévülés nyugvását, amikor a felek a követelés kapcsán egyezségi tárgyalásokat folytattak, és így nem volt elvárható a jogosulttól az igény érvényesítése.

 

A fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában a 2014. évi XXXVIII. tv. speciális szabálya szerint az igények elévülése nyugodott a bankok elszámolási kötelezettségének teljesítéséig.

 

Mi az elévülés nyugvásának a következménye?

 

Mind a régi mind az új Ptk. szabályai szerint:

 

ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra.

 

Az új Ptk. már azt is kimondja, hogy a fent írt egyéves, illetve három hónapos „póthatáridőben” már nincs helye az elévülés újabb nyugvásának. Ez a szabály a régi Ptk-ban szövegszerűen nincs benne, de a bírói gyakorlat már a régi Ptk. alatt  is ismerte. 

 

Mikor szakad meg az elévülés?

 

Itt már jelentős az eltérés a régi és az új Ptk., szabályai között.

 

  1. Mindkét szabályanyag szerint megszakad az elévülés, ha a kötelezett elismeri a követelést. Az elismerés nincs formához kötve, nem csak írásban, hanem szóban, sőt, ráutaló magatartással is megvalósulhat. Így például banki kölcsön tartozás esetén a törlesztőrészlet megfizetése a tartozás elismerésének minősül.

  2. Mindkét szabályanyag szerint megszakad az elévülés a követelés megegyezéssel történő módosítása, illetve ezzel kapcsolatos egyezségkötés esetén.

  3. Mindkét szabályanyag szerint megszakad az elévülés a követelés bírói úton történő érvényesítése esetén. Míg azonban a régi Ptk. alapján az igény bírói érvényesítése minden esetben megszakítja az elévülést, az új Ptk. szabályai szerint már csak abban az esetben, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határzatot hozott. Tehát az új Ptk. szabályai szerint az elévülés már nem szakad meg, ha a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, vagy az eljárást megszünteti. Az új Ptk. továbbá kifejezetten rögzíti, hogy a fizetési meghagyásos eljárás is a követelés bírói úton történő érvényesítésének minősül.

  4. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás csak a régi Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben szakítja meg az elévülést, az új Ptk. ilyen megkaszakadási okot már nem ismer.

  5. Az új Ptk. szabályozása szerint megszakítja az elévülést a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

 

Mi az elévülés megszakadásának joghatása?

 

Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.

 

Az új Ptk. ugyanakkor azt is rögzíti, hogy az elévülés nyugvása alatt az elévülés megszakadása esetén már csak az egyéves, illetve három hónapos időtartam kezdődik újra.

 

Milyen esetben szakadhat meg a végrehajtható határozatba foglalt követelés elévülése?

 

Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények és az új Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben a kötelem megegyezéssel való módosítása szakítja meg.

 

Végrehajtható határozat lehet a bíróság jogerős ítélete, de egy jogerős fizetési meghagyás is. A korábbi kúriai állásponttal ellentétben azonban a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalás nem.

 

Mit kell tenni, ha elévült követelést támasztanak velünk szemben?

 

Amennyiben a jogosult pert indított a követelés behajtására, de az elévült, akkor erre a perben kifogásként lehet hivatkozni.

Amíg a jogosult nem indított pert, addig a kötelezett csak abban az esetben tud eredményesen pert indítani, ha valamely okból kifejezetten jogvédelemre van szüksége. Ilyen eset lehet például véleményem szerint, ha az elévült követelést biztosító jelzálogjog törlését kéri a kötelezett.

Ha végrehajtási eljárásban kíván elévült követelést végrehajtani a jogosult, akkor végrehajtás megszüntetése iránti pert indíthat a kötelezett. Erről itt írtam bővebben.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címen várom.

4 komment
2018. október 30. 19:53 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések a fedezetelvonó ügyletekkel kapcsolatban

Hol találjuk a fedezetelvonó szerződésekre vonatkozó szabályokat?

 

A Ptk. (2013. évi V. tv.) 6:120. §-ban és a 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben, mely az 1/2014. sz. PJE határozat, illetve az 1/2017. sz. PJE határozat értelmében az új Ptk., illetve az új Pp. Alkalmazása során is megfelelően irányadó.

 

Mi a fedezetelvonó szerződés, illetve ügylet?

 

A Ptk. 6:120. § (1) értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

 

Miről is van szó? A kötelezett valamely olyan vagyontárgyát, amely a tartozása kielégítéséhez szükséges, valaki másra átruházza, és így a jogosult a jogos követelését nem tudja rajta behajtani.

 

A Ptk. fedezetelvonás szerződési formáját említi, azonban a 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény állásfoglalása szerint egyoldalú jogügylet alapján is bekövetkezhet olyan fedezetelvonás, amely az ügylet relatív hatálytalanságának a megállapításához vezethet. Bár a PK vélemény nem említi, véleményem – bár kétségkívül vitatható véleményem – szerint ilyen ügylet lehet bizonyos esetekben az is, ha a tartozásokkal terhelt örökös visszautasítja az öröklést, és így helyette pl. az el nem adósodott gyermeke örököl.

 

Milyen vagyontárgy átruházása esetén vizsgálható az ügylet fedezetelvonó jellege?

 

Bármilyen vagyonelem elidegenítése szóba jöhet, a PK vélemény kifejezetten rögzíti, hogy akár egy követelés engedményezése is.

 

Fontos, hogy csak akkor fedezetelvonó a szerződés, ha a kötelezett vagyonának jelentős részét teszi ki, hiszen ha a követelés más vagyontárgyából végrehajtható, akkor fel sem merül ennek a jogintézménynek az alkalmazhatósága.

 

Csak a vagyontárgy átruházása történhet fedezetelvonó jelleggel?

 

Szintén a PK véleményt érdemes elolvasni, amely kifejezetten rögzíti, hogy a vagyontárgy megterhelése (pl. zálogjog alapítása) esetén is lehet hivatkozni erre a jogintézményre.

 

Mi az az igény, aminek a kielégítési alapját elvonják?

 

Fedezetelvonó szerződésről akkor beszélhetünk, ha a szerződés megkötésekor – tehát a kötelezett saját vagyontárgya elidegenítését, megterhelését tartalmazó ügylet megtételekor – a jogosultnak már fennáll valamilyen követelése a kötelezett felé.

 

Ha a jogosult követelése csak az után keletkezett, hogy a jogosult által támadott szerződés létrejött, akkor ez a szerződés nem lesz fedezetelvonó ügylet.

 

Nem szükséges a fedezetelvonás megállapításához az, hogy a követelés már érvényesíthető legyen akkor, amikor a támadott szerződést megkötik. Lehet pl., hogy az még nem esedékes, tehát csak a jövőben kell megfizetni.

 

Viszont a jogosult a pert már csak akkor tudja megindítani, ha a követelés már esedékessé is vált.

 

Milyen esetben alkalmazhatóak a fedezetelvonó szerződéshez fűződő jogkövetkezmények?

 

Abban az esetben, ha a szerző fél

  • rosszhiszemű volt, vagy

  • rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

 

Milyen esetekben kell vélelmezni az ingyenességet és a rosszhiszeműséget? Mit jelent az, hogy ezeket vélelmezni kell?

 

Általában a jogosult köteles azt bizonyítani, hogy a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy ingyenes előny származott számára a szerződésből.

 

A törvény azonban felsorol néhány esetet, amikor a bizonyítási teher megfordul és a szerző fél tartozik a fentiek ellenkezőjét bizonyítani.

 

Ezek az esetek a következők ha valaki a szerződést

  • hozzátartozójával

  • vagy olyan jogi személlyel köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik,

  • ha jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést,

  • azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.

 

Ki a hozzátartozó?

 

A Ptk. 8. § (1) bekezdésében található értelmező rendelkezések szerint:

  • hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa;

  • míg ezen belül a közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.

Mikor rosszhiszemű a szerző fél?


A PK vélemény meghatározása szerint „rosszhiszemű a szerző fél általában akkor, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják, vagyis a szerződés teljesítése következtében a követelés behajthatatlanná válik.”


Mi a következménye a fedezetelvonás megállapításának?

 

A fedezetelvonó ügylet hatálytalan annak az irányában, akinek a követelése fedezetét elvonták („relatív hatálytalanság”).

 

Mit jelent ez? A jogosult ugyanúgy kielégítheti az igényét ebből a vagyontárgyból, mintha a fedezetelvonó ügylet létre sem jött volna. Példa: az adóssággal terhelt szülő a gyermekére átruházza az ingatlanát és más vagyona nem marad; ebben az esetben a szülő hitelezője pert indíthat azért, hogy az ingatlanból így is behajthassa a követelését.

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu címre várom.

Szólj hozzá!
2018. október 26. 13:51 - dr. Tarczay Áron

Gyakori kérdések az ajándék visszakövetelésével kapcsolatban

Hol találjuk az ajándék visszaköveteléséről szóló szabályokat?

 

A Ptk. (2013. évi V. törvény) 6:237. §-ában és a PK 76. sz. állásfoglalásban, amely az 1/2014. sz. PJE határozat értelmében a(z új) Ptk. hatálya alatt is irányadó.

 

Mely körülményeket kell mérlegelni az ajándék visszakövetelésének megítélése során?

 

Az ajándékozási szerződés ingyenes szerződés, ebből adódóan az ajándékozónak szélesebb körben van lehetősége visszakövetelni a juttatott ajándékot, mint pl. egy adásvételi szerződés eladójának. Ez a lehetőség mégsem parttalan, ugyanis az ajándékozó a szerződésben kötelezettséget vállalt. A megajándékozott az ajándék tárgyán tulajdonjogot szerez, életkörülményeit ennek megfelelően alakítja ki, számíthat arra, hogy az ajándékot megtarthatja. Ennek folytán a megajándékozott anyagi helyzetében akár súlyos zavart is előidézhet az ajándék visszakövetelése.

 

Milyen esetekben követelhető vissza az ajándék?

 

A fentiek figyelembe vételével a törvény (Ptk. 6:237. §) az alábbi eseteket rögzíti:

1. A meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

2. Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.

3. Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

 

Milyen feltevés meghiúsulására alapozva lehet az ajándékot visszakövetelni?

 

Csak abban az esetben követelhető vissza az ajándék meghiúsult feltevésre alapozva, ha a feltevés olyan lényeges, hogy anélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Nem elegendő tehát az, hogy a feltevés szerepet játszott az ajándékozásban, hanem olyan súlyú feltevés szükséges, amely nélkül a szerződést az ajándékozó nem kötötte volna meg (gyakori példa: a házastárs azért ajándékozott, mert úgy vélte, hogy az életközösségük tartós lesz).

Az ajándékozó köteles bizonyítani, hogy a feltevés ilyen súlyú volt.

 

Mely körülmények zárják ki az ajándék visszakövetelését?

 

1. A szokásos mértékű (tehát: kisebb) ajándék nem követelhető vissza.

2. Nincs helye visszakövetelésnek, ha sem az ajándék, sem a helyébe lépett érték már nincs meg.

3. Ha az ajándékozó a létfenntartása veszélyeztetettsége miatt követeli vissza az ajándékot, a megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

4. A jogsértésre alapozott visszakövetelésnek nincs helye, ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta.

5. Visszakövetelésnek továbbá nincs helye, ha az ajándékozó az ajándékot hosszabb ideig nem követeli vissza, ez ugyanis megbocsátásnak, illetve a visszakövetelésről való lemondásnak minősül.

6. Nem követelheti vissza az ajándékot az ajándékozó, amennyiben a feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozza. (Példa a bírói gyakorlatból: amennyiben a házastársának azért ajándékozott az ajándékozó, mert bízott abban, hogy az életközösségük tartós lesz, ugyanakkor a házasság felbontására kizárólag az ajándékozó felróható magatartása – pl. hűtlensége, bántalmazó magatartása, stb. – miatt, a megajándékozott ilyen magatartása hiányában kerül sor, akkor az ajándék nem követelhető vissza.)

 

Mi az ajándék visszakövetelésének a határideje?

 

Az ajándék visszakövetelésere vonatkozó igény az általános, öt éves elévülési időn belül érvényesíthető, ha a szerződés másként nem rendelkezik. Az elévülési idő a visszakövetelésre okot adó körülmény (vagyoni helyzet romlása, feltevés meghiúsulása, jogsértés) bekövetkeztekor kezdődik. Mivel elévülési határidőről van szó, az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályok alkalmazandóak (Ptk. 6:24. §, 6:25.§).

Ugyanakkor a fent említettek szerint a visszakövetelésre vonatkozó jog az elévülési időn belül is elenyészik akkor, ha az ajándékozó indokolatlanul késlekedik az igény érvényesítésével.

 

A megajándékozott örökösétől visszakövetelhető-e az ajándék?

 

A PK 76. sz. állásfoglalás úgy fogalmaz, hogy feltevés végleges meghiúsulása miatt az ajándék „akkor követelhető vissza a megajándékozott örökösétől, illetőleg az örököstől csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha e jog gyakorlása a feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire és az ajándékozó életviszonyainak alakulására tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.”

Az állásfoglalás egy példát is hoz: amikor az idős ajándékozó fiatalabb rokonának abban a reményben ad ajándékot, hogy a megajándékozott róla majd szükség esetén gondoskodik, azonban a megajándékozott az ajándékozót megelzőzően elhalálozik.

 

Az ajándékozó örököse visszakövetelheti-e az ajándékot?

 

Az ajándékozó örököse jogutódként perbe léphet, ha már az ajándékozó megindította a visszakövetelés iránti pert.

Ennek hiányában, önállóan azonban csak kivételesen jogosult az ajándék visszakövetelésére: ha a meghiúsult feltétel az ő javára (is) szólt, és „e jog gyakorlása a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt” (PK 76. sz. állásfoglalás IV. pont).

 

A kérdéseket, észrevételeket a tarczayaron@freemail.hu e-mail címre várom.

Szólj hozzá!
Dr. Tarczay Áron ügyvéd blogja - tarczayaron@freemail.hu
süti beállítások módosítása